ÍRÓK

Akiknek könyvét vagy könyveit a Könyvmolyok már értékelték.

kedd, december 02, 2008

Sophie Kinsella - Madeleine Wickham

Bejegyezte: Borostyán |


Sophie Kinsella valódi neve Madeleine Wickham. 1969. december 12-én született Londonban. Bestseller író, a chick-lit irodalom egyik jeles képviselője.
A Putney Középiskolában érettségizett, majd az Oxfordi New College Egyetemen diplomázott le. Egyetem után befektetési tanácsadóként írt újságcikkeket (akárcsak Boltkóros Becky). Regények írásával 1995-ben kezdett el komolyan foglalkozni, de első könyve csak 2000-ben jelent meg az Egy boltkóros naplója címmel, melynek főhőse legalább annyira szeret vásárolni mint ő maga. Igen hangos sikert aratott vele, így nem állt meg Becky első történeténél és sorozatot alkotott belőle.


A Boltkóros naplójából filmet is készített a Disney Stúdió, melyet 2009 februárjában fognak bemutatni az Egyesült Államokban. Becky szerepét Isla Fisherre osztották, (aki annak a Sascha Baron Cohen-nek a felesége, aki a Boratban alakította a Kazahsztáni szőrős fickót), a sármos Luke Brandont Hugh Dancy játssza. Az eddigi legszembetűnőbb különbség, hogy London helyett New Yorkban játszódik a történet. Előzetes itt.

Sophie Hertfordshire-ben él férjével, aki egy magán fiúközépiskola igazgatója. Már 17 éve házasok, három fiúgyermekük született. Freddy 11, Hugo 9, és Oscar 2 éves.

Érdekességek
  • Amikor öt éves volt, fejébe vette, hogy ő valójában skót, ezért nem volt hajlandó mást hordani, csakis kiltet, aztán körbeforogta a házat.
  • Legújabb szenvedélye a Cadbury csokoládé óriás falatkái.
  • Titkos vágya volt, hogy a hírolvasó legyen a tévében.
  • Legújabb örültsége: egy amerikai retro nyilvános telefont szereletetett a konyhájába.
  • "Az írást reggel szeretem elkezdeni, amikor tudom, hogy egy egész nap áll előttem. Teljesen zavartalannak kell lennem, ezért kikapcsolom a telefonokat, felteszek egy jó kis nyugtató zenét, és már ki is zártam a külvilágot. Aztán veszek egy mély levegőt… ráhelyezem a kezeim a billentyűzetre…. és belépek az eBay-re. Nem. Csak vicceltem. (Vagyis félig)"
  • "Sosem tudnék úgy írni egy boltról, hogy magam ki ne próbáltam volna, vagy legalább megnéztem volna. Amikor megírtam az első könyvet - ami Londonban játszódik - olyan üzleteket írtam bele, amelyeket már ismertem. Amikor Becky New Yorkba költözött, magam is nekiálltam manhattani boltokat keresgélni, aztán bele is írtam őket a könyvbe. Vettem néhány dolgot a Barneys-nál, Sephora-nál, Kate's Paperie-nél és a Guggenheim boltban…(szégyellem bevallani, de én is akárcsak Becky, kihagytam a kiállítást) Aztán a harmadik rész kedvéért, visszamentem New Yorkba és esküvői boltokat látogattam. Még a jegygyűrűmet is levettem, hogy mennyasszony benyomását keltsem, amikor Vera Wang üzletében jártam… és felpróbáltam pár esküvői ruhát. Nagyon mókás volt…. Aztán győzött a józan ész és nem vettem magamnak Vera Wang mennyasszonyi ruhát. Bár igazán csábító volt a gondolat!"
  • Nem tartja magát jó sofőrnek. Bármi, amihez térlátás szükséges, reménytelen számára.


Edigi munkássága:

Sophie Kinsella néven
Boltkóros sorozat

Egy boltkóros naplója (The Secret Dreamworld of a Shopaholic (de a Confessions of a Shopaholic címen is futott) (2000) Kiadó: Ulpius
Pánik a Plázában (Shopaholic Abroad (de a Shopaholic Takes Manhattan címen is futott)) (2001) Kiadó: Kelly
Shopaholic Ties the Knot (2001)
Shopaholic and Sister (2004)
Shopaholic and Baby (2007)

Egyéb
Girls Night In (2004) (Rövid történetek gyűjteménye, olyan híres írókkal dolgozott együtt, mint Meg Cabot és Jennifer Weiner)
Tudsz titkot tartani? (Can You Keep a Secret? (2004)) Kiadó: Kelly
Kétbalkezes istennő (The Undomestic Goddess (2005)) Kiadó: Kelly
Emlékszel rám? (Remember Me? (2008)) Kiadó: Kelly
Twenties Girl (2009)

Madeleine Wickham néven
The Tennis Party (1995)
A Desirable Residence (1996)
Swimming Pool Sunday (1997)
The Gatecrasher (1998)
The Wedding Girl (1999)
Cocktails for Three (2000)

Titkok, hazugságok (Sleeping Arrangements (2001)) Kiadó: Lektűr

Linkek

Sophie Kinsella britt honlapja
Sophie Kinsella kiadójánál található honlapja
Lexi Smart teszt:
Becky Bloomwood teszt:



szerda, november 26, 2008

Neil Gaiman

Bejegyezte: Borostyán |

Neil Gaiman lengyel zsidó bevándorló családban született 1960. november 10-én az angliai Portchesterben. A család eredetileg holland volt, de 1916-ban Angliába emigráltak. Porthmouthban telepdtek le, ahol élelmiszerbolt hálózatot nyitottak. Neil apja David Bernard Gaiman a családi bolthálózatban dolgozott, anyja Sheila Gaiman, gyógyszerész volt. Miután a szülők csatlakoztak a Szcientológia egyházhoz, a család East Grinsteadba, az egyház központjának közelébe költözött. Anglikán és Szcientológia egyházi iskolákba járt. A nyolcvanas évek elején újságíróként dolgozott, interjúkat és könyvismertetéseket publikált. 1984-ben jelent meg a Duran Duran zenekart bemutató életrajzi munkája. Az évtized második felében jelent meg „Don't Panic: The Official Hitchhiker's Guide to the Galaxy Companion” című kötete, mely Douglas Adamsszel és művével foglalkozik. Ugyanebben az időben kezdődött együttműködése Terry Pratchett-tel a Elveszett Próféciák című regényen. A nyolcvanas években több novellát publikált, majd 1987-ben elkezdte monumentális képregény kötetét, a Sandmant. A csak 1996-ban befejezett, tízkötetes képregény kifejezetten felnőtteknek szólt és nagy szerepe volt a műfaj megreformálásában. A Sandman egyik története, amely a Szentivánéji álom című Shakespeare-dráma parafrázisa volt, elnyerte a World Fantasy-díjat.

Igen sokoldalú író: regények, képregények, film forgatókönyvek, novellák, elbeszélő költemények, kisebb részben publicisztikai írások, életrajzok és tanulmányok töltik ki életművét.
Korai újságírói és non-fiction munkásságát leszámítva elsősorban a fantasztikus irodalom témáiban alkot. Leginkább fantasy szerzőként ismert, de Amerikai istenek és az Anansi Boys című regényei egyértelműen a mágikus realizmus témájába sorolandók. Néhány novellája kifejezetten a tudományos fantasztikus témába tartozik, horror történetei pedig a természetfelettiből merítenek. Több ifjúsági könyve is megjelent, szintén fantasztikus témákban.
Munkájára hatással vannak C.S. Lewis, J.R.R. Tolkien, Michael Moorcock, Ursula K. Le Guin, G.K. Chesterton, Douglas Adams, Ray Bradbury, James Branch Cabell, Lord Dunsany, Alan Moore, Samuel R. Delany, Roger Zelazny, Harlan Ellison, H.P. Lovecraft, Thorne Smith, Gene Wolfe és…… maga Shakespeare művei is. Több írásában angolszász/germán népmesei elemeket, klasszikus gyermekmeséket dolgoz fel. Bőségesen merít a világ mítoszainak kincsestárából is.

Forgatókönyvek, adaptációk

Sosehol című regénye eredetileg a BBC számára írt azonos című fantasy sorozat adaptációja. A Tükörálarc című fantasy film 2005-ös premierje után Fekete Tulipán Díjat nyert, mint az év legjobb fantasztikus filmje. Saját regényei közül a Coraline című gyermekkönyv animációs változata forgatókönyvének elkészítésben vett részt, mely ugyanolyan módon készült, mint a Karácsonyi lidércnyomás, azaz stop motion technikával. Bemutatója 2009 februárjára várható. A szereplőknek olyan híres színészek kölcsönözték hangjukat, mint Dakota Fanning (Világok harca), Teri Hatcher (Született feleségek) és Jennifer Saunders (Pusszantlak drágám - sorozat). Személyes barátságuknak köszönhetően az egyetlen író, aki a sorozat kitalálóján kívül forgatókönyvet írhatott J. Michael Straczynski Babylon 5 sorozatához (5 évad, A holtak napja epizód). A Beowulf sagából Roger Avary-val közösen írta az azonos című film forgatókönyvét, mely ugyanazzal a technikával készül, mint a Polar Expressz vagy a Rém rom: élő színészek játsszák el a jeleneteket, mozgásukat és arcmimikájukat motion capture eljárással rögzítik, és e felvételek alapján születik meg az animáció. A főszereplőket olyan híres színészek mintázták, mint Sir Anthony Hopkins és Angelina Jolie.
A Csillagpor 2007-ben került bemutatásra, ennek forgatókönyvét nem ő írta, de maximálisan elégedett volt az eredménnyel. Három olyan híres színész is igent mondott a felkérésnek, mint Michelle Pfeiffer, Robert De Niro és Peter O'Toole. A narrátor pedig nem más volt, mint Sir Ian McKellen (Gandalf a Gyűrűk Urából).

Az író 1992 óta Amerikában él feleségével, két lányával és egy fiával.


Érdekességek
  • A Babylon 5 sorozatban szereplő egyik faj, a gaim-ek feje a Sandman sisakjára emlékeztet, nevük pedig egyértelműen az író nevére utal.
  • Jogi bonyodalmak: több elhúzódó szerzői jogi perben felperes.
  • Visszavonta az Anansi boys Hugo-nevezését, hogy esélyt adjon a fiatalabb generációknak.
    Harry Potter kísérteties hasonlatosságát a The Books of Magic hőséhez nagyvonalúan annyival intézte el, hogy a fiatal varázsló tanoncnak igen sok előképe van az irodalomban.
  • Az író postai úton is szignózza könyveit! Nem kell mást tenni, mint a könyvet az alábbi címre válaszborítékkal és a visszaútra szükséges bélyeg értékével (USD valutában) elküldeni:

DreamHaven Books912 West Lake Street Minneapolis, MN 55408-2857 / körülbelül 6 hetente nézi meg az aláírásra küldött könyveket, tehát ne aggódjon senki, ha sokáig tart!/

  • Ő mondta egy interjúban: "Olyan okokból, amiket magam sem tudok megmagyarázni egészen, mindig is érdekeltek a magyarok, és régóta el akartam jönni Magyarországra." (El is látogatott hozzánk 2007-ben a Pokolfajzat II forgatására, de azt tervezi, hogy újra el fog jönni)
  • A Sandman egyik képkockáján egy parkban álló táblán félregépelt magyar felirat olvasható: "A galambokat etteni tilos". Hibásan került nyomtatásra, két kiadásban is, hiába próbálták meg helyesbíteni. Reméli, hogy harmadszorra már sikerül. És mi ennek a magyar mondatnak a háttere? " A szöveg barátomtól, Steve Brust magyar-amerikai írótól származik. Neki nagyon fontosak a magyar gyökerei, valahányszor elmegyek hozzá, valami rettenetesen paprikásat főz – nem mintha panaszkodnék. Egyik ilyen találkozásunkkor kérdeztem meg tőle, hogy mondják magyarul az, hogy a galambokat nem szabad etetni. Éppen ilyen mondatra volt szükségem, és különlegesnek tartottam a magyar nyelvet. Ha tudtam volna, mivel jár ez... mintha egy átok lenne, hogy soha nem bírunk helyesen leírni egy rövid magyar szöveget. Legközelebb könnyebb nyelvet választok, mondjuk finnt vagy szuahélit."
  • Gaiman, mikor megkérdezték, hogy miért érdeklik ennyire a mítoszok:
    "Bárcsak frappáns sztorival szolgálhatnék erre. Amikor négy éves voltam, megcsípett egy radioaktív mítosz."
  • Guillermo del Toro rendező személyes jó barátja

Díjak

  • 1991 Sandman: "A Midsummer Night's Dream" kötet – World Fantasy-díj, Comics Buyer's
  • Guide Award Favourite Comic Book Story
  • 1991-1993 – Comics Buyer's Guide Award for Favorite Writer
  • 1994 Sandman – Comics Buyer's Guide Award Favourite Comic Book Story
  • 1990-1994 – Squiddy Award for Best Writer
  • 1999 Stardust – Mythopoetic Fantasy Award for Adult Literature.
  • Squiddy Awards for Best Writer of 1990s
  • 2001 Amerikai istenek – Bram Stoker-díj: legjobb regény
  • 2002 Amerikai Istenek, Hugo-díj: legjobb regény, Nebula-díj: legjobb regény
  • 2002 Coraline – Hugo-díj: legjobb kisregény, Bram Stoker-díj: legjobb ifjúsági mű
  • 2003 Coraline – Nebula-díj: legjobb kisregény,
  • 2004 "A Study in Emerald" kisregény – Hugo-díj: legjobb novella,
  • 2005 Marvel 1602 Volume 1 – Quill awards Best Graphic Novel
  • 2006 Anansi Boys – Mythopoetic Fantasy Award for Adult Literature
  • 14-szer nyerte el az Eisner Awards-ot képregény forgatókönyvekért

Művei

Könyvek

Good Omens, (1990) - regény Terry Pratchett-tel közösen
Elveszett próféciák, regény Terry Pratchett-tel közösen (Lost prophecies 1999) Kiadó: Benefícium
Angels and Visitations, novelláskötet (1993)
Sosehol, regény (Neverwhere, 1996) Kiadó: Agave
Tükör és Füst, novelláskötet (Smoke and Mirrors, 1999) Kiadó: Benefícium
Csillagpor, regény (Stardust 1999) Kiadó: Agave
Amerikai istenek, regény (American Gods) Kiadó: Szukits
Coraline, regény (2002)
Anansi Boys, regény (2005)
Törékeny holmik (Fragile Things novelláskötet, 2006) Kiadó: Agave
The Graveyard book (2008)

Főbb képregények

Violent Cases (rajzolta Dave McKean, 1987)
Black Orchid1-3 (rajzolta Dave McKean, 1988)
The Sandman 1-75 (különböző rajzolók, 1989-1996)
Miracleman 17-24 (rajzolta Mark Buckingham, 1990-1993)
Books of Magic 1-4 (rajzolta John Bolton, Scott Hampton, Charles Vess és Paul Johnson, 1990-1991)
Death: The High Cost of Living 1-3 (rajzolta Chris Bachalo), 1994)
The Tragical Comedy or Comical Tragedy of Mr. Punch (rajzolta Dave McKean, 1994)
Alice Cooper: The Last Temptation 1-3 (rajzolta Michael Zulli, 1994)
Death: The Time of Your Life 1-3 (rajzolta Chris Bachalo), 1997)
Marvel 1602 1-8 (rajzolta Andy Kubert, 2003)
Képregényei magyarul:
Négy fal (rajzolta Dave McKean, in Falomlás, 1990, Interprint)

Linkek:

Neil Gaiman honlapja, ahol szinte napi rendszerességgel blogot vezet. Nem kis extraként sok rövidtörténetét is elolvashatjuk, állítása szerint átlagosan napi 1,4 millió oldalletöltés a látogatottsága.

Egy Index készítette interjú az íróval. A fenti írás egy része is innen származik.

Továbbá nagy segítségemre volt, és szinte szó szerint átmásoltam a wikipedia írását, innen.

szerda, november 19, 2008

Carlos Ruiz Zafón

Bejegyezte: Borostyán |

Carlos Ruiz Zafón 1964-ben született Barcelonában, Spanyolországban, de 1993 óta Los Angelesben él. Mind íróként, mind forgatókönyvíróként megállja a helyét.
Szülei háza közel esett a Gaudi által tervezett Sagrada Familiához. Gyermekkorában a Sarriai Jezsuita iskolába járt. Ezek a dolgok nagy hatással voltak gótikus képzelőerejére. Már 10 évesen azzal szórakoztatta osztálytársait, hogy rejtélyes történeteket talált ki és írt meg nekik. Ennek okán többnyire késő éjszakáig fent maradtak olvasni. Mire minden iskolával végzett, a reklámiparban kezdett el dolgozni, de hamar rájött, hogy nem ezt akarja csinálni. 1992-ben felmondott munkahelyén, hogy immáron teljes figyelmét az írásnak szentelje.

Első regénye az El príncipe de la niebla (A köd hercege, 1993) volt, melyért megkapta az Edebé Irodalmi díjat- Ifjúsági irodalom kategóriában. Még további három ifjúsági könyvet írt: El palacio de la medianoche (1994), Las luces de septiembre (1995) és a Marina (1999).

2001-ben jelentette meg első, felnőtteknek szóló regényét La sombra del viento címmel mely a magyar keresztségben A szél árnyéka címet kapta. Az olvasóközönség hamar a szívébe zárta a könyvet, melyet végül több mint negyven nyelvre fordítottak le és hatmillió példánynál is többet adtak el belőle.

A Don Quixote után ez a második legsikeresebb spanyol könyv. Olyan kortárs, spanyol szerzőkkel emlegetik egy lapon, mint Javier Sierra (42 országban), vagy Juan Gómez-Jurado (41 országban adták ki könyveit).

Hatalmas várakozás előzi meg a Szél árnyéka előzményének számító Angyali játszmát, mely szintén Barcelonában játszódik, de 1920 és 1930 között. A könyv Spanyolországban már áprilisban megjelent, itthon november 30-ára várható. Az Egyesült Királyságban megjelenő kiadást Lucia Graves fordítja le, aki nem más mint a híres angol költő Robert Graves lánya.

Zafón az olvasóiról és magáról az írásról ezt nyilatkozta: "Boldog vagyok, hogy eljutottam idáig, és boldog vagyok, hogy útjaink keresztezték egymást. Elhatározásom, hogy addig folytatom az írást, amíg valaki le nem puffant. Remélem, kedvetekre van, amit csinálok, ha mégsem, kérlek, adjatok még egy esélyt. Mindig valami újdonságon, és remélhetőleg valami jobbon dolgozom."

Zafón nem pusztán kiemelkedő író, hanem igen tehetséges zenész is, bár ezt nem sokan tudják róla. "Majdnem annyira szeretem a zenét, mint az irodalmat. Sok évvel ezelőtt, mielőtt főállású író lett volna belőlem, zenészként dolgoztam, és Tv-sorozatok zenéit szereztem. Ez valamiképp elveszett a múltamban, de azért időről időre felállok a számítógép mellől, félreteszem a könyveket, és nekiállok zenét szerezni csupán a magam és barátaim szórakoztatására, de boldog vagyok, hogy ezeket most megoszthatom olvasóimmal is, hogy még jobban átélhessék a regények misztikus világát." Az utóbbi megjegyzése arra utal, hogy a honlapján meghallgatható az a zene is, amelyet ő maga szerzett a Szél árnyéka számára.



Könyvei:

El príncipe de la niebla (1993)
El palacio de la medianoche (1994)
Las luces de septiembre (1995)
Marina (1999)
A szél árnyéka (La sombra del viento, 2001) Kiadó: Palatinus
Angyali játszma (El Juego Del Ángel 2008) Kiadó: Ulpius


Érdekességek:

Kedvenc zeneszerzői:

  • John Williams
  • Sergei Prokofiev
  • Gerald Finzi
  • J.S.Bach
  • Harry Gregson-Williams
  • Jerry Goldsmith
  • George Gershwin
  • James Newton Howard
  • David Diamond
  • Patrick Doyle
  • Danny Elfman


Kedvenc filmjei:


  • Szárnyas fejvadász
  • Cápa
  • A Keresztapa trilógia
  • Schindler listája
  • Nyolcadik utas a halál
  • Aranypolgár
  • Ryan lánya
  • Hetedik
  • Az elveszett frigyláda fosztogatói
  • Kínai negyed
  • E.T.
  • Szigorúan bizalmas
  • Bíborszín

Már elhunyt kedvenc írói:


  • Charles Dickens
  • William Faulkner
  • Charlotte Bronte
  • John DosPassos
  • Emile Zola
  • Honore de Balzac
  • Victor Hugo
  • Alexandre Dumas
  • Graham Greene
  • Raymond Chandler
  • James L. Cain


Dolgok amiket kedvel, az átlagember viszont nem:

  • Nagy fehér cápák,
  • Krokodilok
  • T.Rexek
  • Nápolyi Masztiff
  • Húsevő növények (Egyszer volt egy Gertrud nevű növényem, ami hatalmas pókokat kapott el és fogyasztott el. Tervezem, hogy beszerzek egy újat, amit majd a sznobokkal és mindenféle fanatikussal fogok táplálni.)

Néhány írásos bizonyíték arról, hogy a nők okosabbak a férfiaknál (Ezt is maga Zafón állította :)


  • Ne bántsátok a fekete rigót - Harper Lee
  • Jane Eyre - Charlotte Bronte
  • The Falls - Joyce Carol Oates
  • The haunting of hill house - Shirley Jackson
  • A fekete ruhás nő - Susan Hill
  • Üvöltő szelek - Emily Bronte
  • Burning your Boats, complete short fiction of Angela Carter

Kedveli a városi legendákat, különösen azokat, amelyek Barcelonáról, New Yorkról vagy Párizsról szólnak.
"Több bizarr XIX. századi Manhatteni történetet ismerek már, mint amennyi egészségesnek számítana"
Éjjeli bagolynak tartja magát, éjféltől hajnalig szokott írni.
Gyűjti a sárkányokat, már több mint 400 db van neki.



szerda, november 05, 2008

Stephenie Meyer

Bejegyezte: Borostyán |

Stephenie Morgan Meyer 1973 december 24-én született Hartfordban, Connecticutban. Szülei Stephen és Candy Morgan. Keresztnevét édesapja után kapta, persze lányosítva. Öt testvére van: Seth (aki az írónő honlapját szerkeszti), Emily, Jacob, Paul és Heidi. Gyermekkorukat Phoenixben, Arizonában töltötték. Itt ismerkedett meg férjével is (akinek beceneve "Pancho") és 1994-ben össze is házasodtak. Stephenie egy évvel később sikeresen befejezte a Brigham Young Egyetem, angol szakát.

Három fiú gyermekük született: Gabe, Seth és Eli. Meyer mormon vallású, tagja az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza nevű közösségnek. (Ha valakit bővebben érdekel ez a vallás akkor látogasson el ide vagy ide).

Az Alkonyat ötlete álmában fogant meg, egész pontosan 2003 június 2-án. Álmában egy halandó lányt látott, aki egy vámpír fiúval beszélgetett egy mezőn. A vámpír szerelmes volt a lányba, de ugyanakkor mérhetetlenül kívánta annak vérét is. Miután felébredt, úszó edzésre vitte fiait, és amíg rájuk várakozott, addig aprólékosan megírta álmának történéseit, később ez lett az Alkonyat (egyik leghíresebb) 13. fejezete. Szinte minden napját a számítógép előtt töltötte és írt. Éjjeli szekrényére jegyzetfüzetet és ceruzát készített ki. Amikor éjjel vagy reggel felébredt és álmában olyan dolgot látott ami a könyv hasznára válhat, akkor rögtön leírta. Azelőtt soha nem írt semmit, de onnantól, hogy papírra vetette a 13-as fejezetet, csupán három hónapjába telt, míg elkészült a teljes könyvvel, és neki kezdett az Epilógusok írásának is. Rengeteget készített belőlük így nyilvánvalóvá vált számára, hogy a történetnek még koránt sincs vége.

Mikor elkészült, megmutatta húgának, Emilynek. Miután elolvasta azt ajánlotta neki, hogy mindenképpen próbálja meg kiadatni. Könyvét több kiadónak is elküldte, akik vagy figyelemre sem méltatták vagy sajnálkozó levélben közölték vele, hogy könyve nem vág a profiljukba. Ekkor majdnem feladta, de még tett egy kísérletet: feliratkozott a WritersMarket.com-ra, ahol kikeresett több kisebb kiadót és Irodalmi Ügynökséget. (Ezeket az ügynökségeket úgy kell elképzelni, mint mondjuk az ingatlan piacon. Az ügynök azon munkálkodik, hogy az adott terméket minél több helyen bemutassa szakértő véleményével, és az ajánlati árakat is feljebb nyomja - a szerk.) 15 helyre küldte el bemutatkozó és érdeklődő levelét, 7-8 helyről küldtek nemleges választ vissza. Az írónő azokat is megtartotta emlékbe. Stephenie Meyer legnagyobb örömére végül a Writers House (az egyik legjobb ügynökség és ha valakit érdekel magyar képviselete is van ;-) - a szerk) levélben kérte meg küldje el az első három fejezetet nekik. Aztán kérték küldje el az egész könyvet, mert esetleg érdekelné őket. Egy hónap múlva a Writers House egyik munkatársa, Jodi Reamer felhívta telefonon és közölte vele, hogy szívesen elvállalná az ügynöki munkát. Két hétig dolgoztak még a könyvön, hogy olyan formába hozzák, ami elnyerheti a kiadók tetszését. Először is a címet kellett megváltoztatni. Eredetileg Forks volt a könyv címe, de ezt nem találták elég jónak, így az Alkonyatot választották helyette. Miután végeztek a munkával 9 kiadónak küldték el a könyvet és vártak. Nem kellett sokáig várakozniuk, a Little, Brown and Company Kiadó egyik vezetője egy Belföldi repülőút alatt olvasta végig a könyvet és Hálaadás napját követő másnap már elő is állt egy csábító ajánlattal, melyben 750 000 USD értékben le is szerződtek vele további három részt is megrendelve. Ekkor már hat hónap telt el a sorsfordító álom óta.

A Breaking Dawn megjelenését hatalmas várakozás előzte meg, országos megjelenési bulikat tartottak és/vagy már órákkal a könyvesboltok nyitása előtt letáboroztak, hogy az elsők között vehessék át a negyedik részt. Csak az első napon 1,3 millió darabot adtak el. Mind a négy könyv hetekig szerepelt a The New York Times ifjúsági irodalom toplistáján.

Az Alkonyatban játszódó történet, mely a főhősnő Bella elbeszélésben követhetünk figyelemmel, nem mindennapi módon újra meg szerette volna írni, de ezúttal Edward szemén keresztül. Ennek a címe Midnight Sun lett "volna". Nem tudni pontosan meg fog-e jelenni a könyv, ugyani idén 2008 augusztusában hatalmas botrány kavart a tény, hogy a félig kész könyvet egy ismerőse kiszivárogtatta és feltöltötték azt az internetre. Stepheni Meyer nyilatkozatában kijelentette, hogy mélységesen csalódott, és egyelőre abba hagyja az írást, és inkább a családjával tölt el több időt. Az első, elkészült 12 fejezetet ő maga is feltette honlapjára, és elnézést kért a rajongóktól, hogy csupán a nyers formát olvashatják, és nem a végleges, igényesebb változatot.

Hogy lesz-e az Alkonyat sorozatnak folytatása? Nem tudni, Meyer erről azt nyilatkozta, hogy úgy érzi Edward és Bella története véget ért, de nem volt egyértelmű a társszereplőkkel kapcsolatban.

2008 év elején jelent meg A Burok című könyve (itthon 2008 vége), mely már a felnőtteknek íródott és az eddigiektől eltérően Sci-fi történet. Már születőben van ennek is egy folytatása, de eddig még nem biztos, hogy megjelenik. Ennek a Lélek címet adta egyelőre.

Az Alkonyatból filmet is forgattak. A jogokat 2007 elején vásárolta meg a Summit Entertainment, 2008 év elején kezdték meg a forgatást, a bemutató pedig 2008. november 21-én lesz az Egyesült Államokban. Az amerikai Music Television teljes mellbedobással támogatja a filmet és a mbemutatóját. A tömeghisztériát nagyon jól mutatja az, hogy a színészeket már a forgatás alatt rendszeresen követték a rajongók, az első rövid jelenet bemutatójának egy szavát sem lehetett érteni az állandó sikoltozás miatt. A filmet többnyire Oregon államban forgatták, nem az "eredeti" helyszíneken. Ha minden igaz 2010-re jön a második rész adaptációja is.


Érdekességek:

  • Stephenie Meyer kedvenc együttesei: Muse, Blue October, Coldplay és a Linkin Park. Honlapjána meghallgathatóak azok a számok is, amelyeket előszeretettel hallgatott a könyvek megírása közben.
  • Stephenie Meyer honlapján - melyet öccse Seth Morgan szerkeszt - olyan extrák találhatóak, mint például a könyvekből kivágott részek, vagy az utólag érdekesség képen megkomponált jelenetek párbeszédek. (Például telefon beszélgetések, melyet a könyvben csak az egyik fél oldaláról ismerhettünk meg, megismerhetjük a másik félét is).
  • Forksot úgy választotta ki az írónő, hogy rákeresett a google-ön, hogy melyik város az Egyesült Államok legesősebb területe.
  • Edward nevét úgy választotta ki, hogy klasszikus regényekben keresgélt olyan elnevezések után, amelyeket régen a romantikus érzelmekkel kötöttek össze, mára azonban kimentek a divatból.
  • Bella nevére sokkal tovább tartott rátalálni. Akárhány nevet is talált ki egyiket sem találta elég jónak, így végül azt a nevet választotta, amelyet egy esetleges kislány születésére tartogatott: Isabella.
  • Más nevek: Rosalie eredetileg Carol volt, Jasper pedig Ronald, de végül úgy találta, hogy az előbbi nevek jobban illenek hozzájuk így átírta őket. A folytatások írása közben azonban többször is megesett, hogy Carolt vagy Ront írt, totál megzavarva ezzel a kiadót néha.

Eddigi munkássága:

Alkonyat (Twilight) - 2005 Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Újhold (New Moon) - 2006
Eclipse - 2007
Pokoli báléjszakák (Prom nights from Hell) - 2007 (Rövid történetek, társírók: Meg Cabot, Kim Harrison, Michele Jaffe, Lauren Myracle) Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó (június 06-án jelenik meg)
A burok (The Host) - 2008 Kiadó: Agave
Breaking Dawn - 2008
The Twilight Saga: The Official Guide - 2008








hétfő, október 13, 2008

David Sedaris

Bejegyezte: Borostyán |

David Sedaris 1956 december 26-án született Binghamtonban, New York államban. Öt testvére van, rajta kívül még Amy nevű húga vált ismertté, aki hozzá hasonlóan komikus szerepekben tűnik fel. Apjuk munkája miatt gyermekkorukban Észak Karolinába költöztek. 1977-ben otthagyta a Kent Állami Egyetemet. 1983-ban Chicagoba költözött, ahol 1987-ben siekresen elvégezte a Chicagoi Művészeti Egyetemet. Ezután több helyen is dolgozott, Raleighben, Chicagoban és New York városában, de Chicago volt az a hely ahol felfedezte őt egy rádiós műsorvezető – Ira Gllass - mialatt saját naplóbejegyzéseit olvasta fel komikus formában. Ira felkérte, hogy vegyen részt egy helyi heti műsorban, melynek címe The Wild Room volt.

1992 december 23-án debütált Napló Mikulás-országból című esszéjével, amelyben elmeséli krampusz kalandjait a Macy’s áruházban. A hallgatók imádták. A Napló-Mikulás ország filmjogait megvásárota a Touchstone Pictures, illetve a Little, Brown & Company-val aláírt egy két könyvre szóló szerződést. 1994-ben megjelent rövid történeteit tartalmazó első könyve Barrel Fever címmel. 1995-ben Ira felkérte egy másik rádiós műsor állandó munkatárásul. Továbbra is írt esszéket az Esquire és a The New Yorker részére. 1997-ben megjelent második esszéket tartalmazó könyve Naked címmel. 2000-ben kiadták harmadik könyvét is a Me Talk Pretty One Day-t, amelyért neki ítélték a 2001-es Thurber Prize for American Humor díjat és a Time magazin megválasztotta az év komikusának. Ennek a könyvnek is megvették a filmes jogait, már meg is kezdték a felkészülést, amikor Sedaris visszamondta a megállapodást miután Amy nevű húga egy beszélgetésben elmondta aggályait családjuk ábrázolását illetően. A visszalépést elég jól fogadták nem származott belőle jogi bonyodalom.

2004-ben jelent meg a Dress your family in Corduroy and Denim cmű következő regénye, amely egyből a The New York Times első helyén landolt. A könyv felolvasásából készült hangoskönyvet Grammy díjra jelölték a legjobb felolvasott album kategóriában és a legjobb humoros album kategóriában a Live from Carnegie Hall című felvételéért.

2007-ben jelent meg legutóbbi írása When you are engulfed in flames címmel.

Felváltva él Londonban és Franciaországban élettársával Hugh Hamrickkel.





Eddigi munkássága:

Barrel Fever (1994)
Naked (1997)
Karácsony jéggel (Holidays on Ice 1997) kiadó: Konkrét Könyvek
Me Talk Pretty One Day (2000)
Dress Your Family in Corduroy and Denim (2004)
Children Playing Before a Statue of Hercules (editor, 2005)
When You Are Engulfed in Flames (2008)


Linkek:

A The New Yorkerben megjelent írásai












szerda, október 01, 2008

Margaret Mitchell

Bejegyezte: Borostyán |

Margaret Munnerlyn Mitchell Marsh (November 8, 1900 – August 16, 1949) Atlantában született, Georgiaban. Anyja Mary Isabelle Stephens szüfrazsett, apja Eugene Mitchell, ügyvéd volt. Volt egy idősebb bátyja Stephens. Margarethet gyakran becézték Peggy-nek. Gyermekkorát az amerikai polgárháború veteránjainak és anyja rokonainak ölében töltötte, akik maguk is átélték a háborút borzalmait.


Miután levizsgázott a Washington Leánynevelő Intézetben a Smith Főiskolára jelentkezett, amelyet azonban még a záróvizsgák előtt otthagyott 1918-ban. Hazatért Atlantába, hogy édesanyja halálát követően átvegye a háztartás vezetését. Anyja az 1918-as nagy spanyol nátha járványnak esett áldozatul. (Ezt a fájó emléket használta fel az Elfújta a szelek című könyvében, mikor Scarlett hazatérése után édesanyját holtan találja.)


Hamarosan - keményen ellenszegülve társadalmi osztályának elvárásaival – az Atlanta Journal nevű újságnál vállalt el újságírói állást. Ő volt az első nő, aki egy egész hasábot írhatott, ráadásul a Dél legnagyobb hírlapjánál. Első munkája egy déli előkelőséggel készített interjú volt.


1922-ben Red Upshaw-hoz ment feleségül, de nyomban el is váltak miután kiderült a férfiről, hogy alkoholcsempész. Később, 1925 július 4-én Upshaw jóbarátjához ment feleségül, John Marsh-hoz. Marsh volt a vőlegény tanúja Margaret első esküvőjén, így legendák kaptak lábra, arról, hogy a két férfi már akkor is versengve udvaroltak neki, de Upshaw volt az, aki előbb kérte meg a nő kezét.

1922 és 1926 Mitchell tucatnyi cikket, interjút, vázlatokat és könyvkritikákat írt. Interjú alanyai közt volt a némafilmek királya Rudolf Valentino, egy magas rangú gyilkos Harry K. Thaw, vagy egy Georgiai elítélt akinek családja olyan szegény volt, hogy a börtönben, hulladékból készített virágait bentről adta el és úgy segítette az otthoniakat.

Polgárháborús tábornokok rövid életrajzát is megírta. Az első ilyen cikke annyira sikeres és népszerű volt, hogy a szerkesztők még többet rendeltek tőle. Kutatók úgy gondolják ezek a tapasztalatok ültették el benne, az Elfújta a szél történetének csíráját.

Az ismert könyv írása, egy bokatöréssel kezdődött. Ágyhoz kötötten feküdt otthon, férje pedig, hogy ne unatkozzon, történelmi polgárháborús könyveket vitt neki a könyvtárból. Miután már az utolsó könyvet is elolvasta, amit a téma kapcsán kölcsönözni lehetett, férje ennyit mondott neki: „Peggy, ha még egy könyvet akarsz, miért nem írod meg a sajátod?”


Így hát Mitchell magához ragadta öreg Remington írógépét és írni kezdett. A főhősnőt eredetileg Pansy O’Hara-nak nevezte el, Tara pedig még Fontenoy Hall-ként jelent meg. A cím is más volt. Két másik lehetőség között gondolkodott: „Cipelni a fáradt terhet” vagy pedig „Holnap is van nap”



Mitchell saját szórakoztatására írt. Férjével együtt titokban tartották a fiók mélyén, nem mutatta meg senkinek. A nagyon vastag iratot a legkülönbözőbb helyeken rejtette el: ágy alatt, törülköző alatt, a ruhásszekrényben. Először az utolsó fejezetet írta meg, majd úgy haladt vissza az elejéig. Férje mindig elolvasta az újabb részeket és véleményezte azokat, hogy az írás ne szakadjon meg. 1929-ben mire bokája meggyógyult a könyv nagyja már készen volt és már nem érezte szükségét, hogy irodalmi kalandját folytassa.


Míg Mitchell többször is azt állította, hogy főszereplőit nem valós személyek alapján mintázta, addig a tudósok néhány különös egybeesésre lettek figyelmesek.


A polgárháború idején blokádtörőként csempészett a Dél számára egy George Alfred Trenholm nevű férfi, aki szintén árdrágító volt, szintén megvádolták, hogy ellopta a Konföderáció kincsét, szintén letartóztatták a háború után és szintén szerelmes volt egy nála jóval fiatalabb nőbe, akit egyik börtön látogatáskor megvigasztalt, akárcsak Rhett Butler.


Az írónő szerény újságíróként élte tovább életét Atlantai otthonában, egészen addig amíg 1935-ben egy Harold Latham nevű férfi el nem ment Atlantába, aki azért járta a déli városokat, hogy ígéretes tehetségű írókat fedezzen fel. Mitchell egy jó barátja kérésére elvállalta, hogy Latham-et elkíséri városi útjain. Latham-et elbűvölte Mitchell, és megkérdezte egyszer, hogy nem írt-e már ő is egy könyvet. Az írónő habozott, nem árulta el az igazat. Latham erre azt mondta: „Nos, ha bármikor megír egy könyvet, kérem nekem mutassa meg elsőként!” Ugyanazon a napon később Mitchell egyik barátnője felnevetett a beszélgetés hallatán: „Képzeld csak el, hogy Peggy olyan bolondsággal foglalkozzon mint a könyvírás!” Mitchell elrágódott ez en a kijelentsen, hazament, előkereste a borítékot amely az összetűzetlen, megsárgult papírú iratot tartalmazta, majd hamar a Georgian Terrace Hotelbe siettet , ahol még éppen időben kapta el Lathamet, aki már egy másik városba indult. Mitchell odaadta neki az iratot: „Tessék, vegye el mielőtt meggondolnám magam.”




Latham egy extra méretű bőröndöt vásárolt, hogy a vastag köteget kényelmesen tudja cipelni magával. Miután Mitchell hazaért, elszörnyedt azon, hogy mire is volt képes, majd gyorsan táviratozott Lathamnek: „Meggondoltam. Kérem küldje vissza.” Addigra a férfi azonban már elég részt elolvasott belőle ahhoz, hogy felismerje sikerkönyvet tart a kezében, ezt pedig meg is írta neki. A MacMillan kiadó vezetője hamarosan egy csekket küldött az írónőnek, hogy ezzel is ösztönözze a regény befejezésére, az első fejezet még nem is volt kész. Lathammal közösen újra átnézték az írást, megvágták, átírták (Ekkor lett Fontenoy Hall-ból Tara, és Pansy O’Hara-ból Scarlett). 1936 márciusában készült el a könyv és június 30-án már ki is adták Elfújta a szél címmel. A kiadó abban reménykedett, hogy az eladás ráta eléri majd legalább az 5 000 példányt, ehelyett azonban napi 50 000-et adtak el. Akkora sikert könyvelhettek el, hogy abban az évben a dolgozók 18% extra prémiumot kaptak. Még a megjelenés hetében megvásárolták a filmes jogokat is.

Az eladási mutatók azóta sem torpantak meg, 1936 óta már több mint 30 millió példányt adtak el világszerte, 40 országban 30 nyelven.

A könyvért az írónő 1937-ben elnyerte a Pulitzer díjat, a Smith Főiskola tiszteletbeli diplomával jutalmazta és őt magát pedig autogrammért ostromolták nap, mint nap. Két év telt el, míg első hivatalos interjúját nem adta New York-i riportereknek, amelyben az egyik újságíró megkérdezte, fog-e még írni másik könyvet, vagy legalábbis tervezi-e. Erre azt válaszolta, hogy a rengeteg telefonhívás, rajongói levél megválaszolása és csengőre ajtónyitás mellett nincs ideje ezzel foglalkozni. Sokfelé meghívták a világban, mindig elfoglalt volt.

1949 augusztusában férjével egy mozielőadásra tartottak, hogy megnézzék a Canterbury meséket. Útban a mozi felé a Peachtree Street és a 13-dik utca kereszteződésében Mitchellt a járdáról lelépve elütötte egy autó. Az írónő többé nem nyerte vissza eszméletét, öt nappal a baleset után halt meg a Grady Kórházban. Az atlantai Oakland Temetőben helyezték örök nyugalomra. A sofőr ittas állapotban volt a baleset idején, 11 hónapra emberölésért letartóztatták. Sokáig tartották azt, hogy egy taxi gázolta el őket, ami annyiban igaz, hogy Hugh Gravitt valóban taxisofőr volt, de nem a szolgálati autóval vezetett akkor.

Évtizedekig kitartott az a makacs állítás miszerint Mitchell csupán egyetlen könyvet írt. A ’90-es években kiderült azonban, hogy ez nem igaz. Még a ’20-as években írt egy rövidebb két jegyzetfüzetbe megírt regényt Elsüllyedt múlt címmel, amelyet csupán egy barátjának mutatott meg. Azóta ezt is kiadták már.


hétfő, szeptember 29, 2008

Margaret Atwood

Bejegyezte: Borostyán |


Margaret Eleanor Atwood 1939 november 18-án született Ottawa-ban, Kanadában.
Három gyermek közül ő másodikként született. Édesanyjuk Margareth Dorothy Killian dietetikus, apjuk pedig Carl Edmund Atwood rovarszakértő volt. Édesapjuk foglalkozása miatt a testvérek gyermekkoruk nagy részét Észak Quebeck erdői és Ottawa, majd Toronto közötti ingázással töltötte. Egészen 11 éves koráig nem is járt rendszeresen iskolába.
Ekkorra már falta a könyveket, állandó olvasója volt a Grimm meséknek, a Kanadai állattörténeteknek és a képregényeknek. A Leaside-i Középiskolába kezdett járni és ott is érettségizett le 1957-ben.


Atwood 6 évesen kezdett írni és 16 volt, amikor tudatosodott benne, hogy hivatásszerűen is ezt akarja csinálni. 1957-ben A torontoi Victoria Egyetem Főiskolai karára kezdett el járni.
Diplomáját 1961-ben vehette át, angol széptudományok baccalaureusa, (vagyis be nem fejezett felsőfokú képzés, az illetőnek még 1–2 évet tanulnia kell majd valamelyik felsőoktatási intézményben) és még egyet filozófia-francia végzettséggel.


1961 őszén miután megnyerte az E.J. Medált a saját maga által kinyomatott verseskötetéért (Double Persephone) a Woodrow Wilson tanulmányi ösztöndíjnak köszönhetően megkezdhette tanulmányait a Harvardi Radcliffe Főiskolán. Mesteri diplomát szerzett 1962-ben, majd a Harvardi Egyetemen még két évig tanult, de nem fejezte be. Ennek oka az a disszertáció volt, amit sosem fejezett be. „Az angol metafizikai romantika” címet viselte volna. A British Columbia Egyetemen kezdett el tanítani 1965-ben, majd a Sir George Williams Egyetemen Montreálban 1967-68 között, az Albertai Egyetemen 1969-79 között, a Yorki Egyetemen Torontóban 1971-72 között és végül a New Yorki Egyetemen angol irodalom professzorként.


1968-ban hozzáment Jim Polkhoz, akitől aztán ’73-ban el is vált. Ezt követően író kollegájával Graeme Gibsonnal kezdett járni, akivel Allistonba, Ontario államba költöztek, Torontótól északra. 1976-ban megszületett kislányuk, Eleanor Jess Atwood Gibson (Graeme Gibsonnak már volt két fia előző házasságából: Matt és Grae). 1980-ban Atwod visszatért Torontóba. Idejét azóta is megosztja Torontó és Pelee Sziget között.


Atwood és élettársa Graeme Gibson tagjai a Green Party of Canada (GPC) nevű környezetvédő egyesületnek és elkötelezett támogatói a GPC vezetőjének is, a Margareth által nagyra becsült Elizabeth Maynek. Az írónőnek határozott elképzelései vannak a környezetvédelemről, ilyenek például a benzines levélfújók és fűnyírók betiltásának szorgalmazása, vagy saját otthonának kialakítása. Nála nincs légkondicionáló, helyette napellenzőkkel és árnyékolókat használ. Az autójuk hybrid.


2007-ben azzal hívták fel magukra a figyelmet , hogy a Giller-díj átadón egyetlen – szálloda által készített ételekből – egyetlen falatot sem voltak hajlandóak enni, kizárólag a saját maguk által vitt étkekből fogyasztottak. Azért tették mindezt, mert a Four Seasons, ahol az ünnepséget tartották, védett terület elfoglalásával óhajt egy újabb épületet felhúzni Grenadában.



















Atwood a környezetvédelem mellett igen aktív feminista is.


Több díjat is elnyert, köztük az Arthur C. Clarke díjat (A szolgálólány meséjéért) és a Prince of Asturias díjat Irodalom kategóriában. Öt alkalommal jelölték Booker díjra, egyszer el is nyerte, és 7 alkalommal volt a Governor General’s Díjra jelöltek közül döntős, és kétszer sikerült is megnyernie.
Ő jelen korunk legtöbbet díjazott írója. Írásait több mint harminc nyelven adták ki.

Habár regényíróként tartják őt számon, verseskötetei is figyelmet érdemelnek.


Novellái többek közt a Playboy magazinban is megjelentek.


Élettársával együtt Torontóban él.


Eddigi munkássága (regényei):


The Edible Woman (1969)
Fellélegzés (Surfacing 1972)
kiadó: Európa
Lady Oracle (1976)
Life Before Man (1979) - finalist for the 1979 Governor General's Award
Bodily Harm (1981)
A szolgálólány meséje (The Handmaid's Tale 1985)
kiadó: Lazi
Cat's Eye (1988) - finalist for the 1988 Governor General's Award and the 1989 Booker Prize
The Robber Bride (1993) - finalist for the 1994 Governor General's Award
Alias Grace (1996) - winner of the 1996 Giller Prize, finalist for the 1996 Booker Prize and the 1996 Governor General's Award
A vak bérgyilkos (The Blind Assassin 2000)
kiadó: Jelenkor
Oryx and Crake (2003) - finalist for the 2003 Booker Prize and the 2003 Governor General's Award
Pénelopeia (The Penelopiad 2005)
kiadó: Új Palatinus Könyvesház
God's Gardeners (várhatóan 2009)


Linkek:


Az írónő honlapja

hétfő, szeptember 22, 2008

José Saramago

Bejegyezte: Borostyán |

José de Sousa Saramago 1922 november 16-án született Azinhagaban egy portugáliai kis faluban. A Saramago jelentése egyébként Repcsényretek, amely egy itthon is honos virágos gyomnövény. Ez véletlenül került az anyakönyvi kivonatába, miután ez az édesapja vezetéknevének gúnyneve volt a faluban. Apja nem volt túlságosan boldog a tévedés miatt, de hog yfia ne viseljen más nevet, ő is megváltoztatta a sajátját. 1924-ben Saramago családja Lisszabonba költözött, ahol édesapja rendőrként dolgozott. Néhány hónappal a költözés után, bátyja, aki két évvel volt idősebb nála, meghalt.

Annak ellenére, hogy José jó tanuló volt szülei képtelenek voltak gimnáziumba járatni, így 12 évesen technikumi iskolába került. Miután elvégezte az iskolát, két évig autószerelőként dolgozott. Később fordítóként és újságíróként dolgozott. A “Diário de Notícias” nevű újságnál volt segédszerkesztő. Ezt a pozíciót az 1975-ben bekövetkezett politikai válság, (Kelet Timorban, egy portugál gyarmaton zajló események okozta politikai változások, mely az anyaországra is kihatással volt, majd bekövetkezett a szigeten zajló polgárháború véres leszámolása. – a szerk.) miatt ott kellett hagynia. Miután már volt fordítói tapasztalata, megpróbálkozott az írással. 1944-ben feleségül vette Ilda reis-t. Egyetlen gyermeke Violante 1947-ben született, házasságuk később felbomlott. 1988-ban másodszor is megnősült, választottja egy majdnem 30 évvel fiatalabb spanyol újságírónő Pilar del Río, akivel azóta is együtt élnek. Río, Saramago könyveinek hivatalos spanyol fordítója.

Az író már az ötvenes éveinek közepén járt, amikor első nemzetközi elismerését megkapta.

A kolostor regénye című könyve, keltette fel először a külföldi olvasók figyelmét. Portugáliában megkapta érte a PEN Club díjat.

Saramago 1969 óta tagja a Portugál Kommunista Pártnak, mindemelett ateistának és örök peszimistának is vallja magát.

Az 1991-ben megjelent Jézus Krisztus Evangéliuma című könyvének hatására a katolikus egyház éles támadásoknak tette ki, azon felháborodva, hogy Jézust esendő emberként ábrázolja. A konzervatív portugál kormány ennek hatására meggátolta, hogy a szóban forgó könyvet jelöljék az Európai Irodalmi Díjra, azzal indokolva az eljárást, hogy a mű támadja a katolikus egyházat. Saramago válaszképpen feleségével együtt a Lanzarotera, a Kanári-szigetek egyik szigetére költözött.

1998-ban ő kapta meg az Irodalmi Nobel-díjat. Éppen Németországban tartózkodott, a Frankfurti Könyvvásárnak volt díszvendége. Már a repülőtéren várakozott a hazafelé tartó gépre, amikor szóltak neki, ne utazzon még haza, frissen jött a hír: neki ítélték a díjat.

A díj átvételét követően a portugálok büszkesége határtalan volt. 1998 októbere és novembere között 400 000 példányt nyomtattak ki legutóbbi könyvéből, addigi műveit figyelembevéve pedig összesen több mint 2 millió példányt adtak el könyveiből, ami – egy 10 milliós népességet figyelembevéve – igen jelentős.














Saramago nem pusztán a katolikus egyház ellenszenvét váltotta ki. Miután kifejtette véleményét azokról az Izraeli lépésekről, amelyek Palesztínában és Libanonban történtek, Izrael sem nézett rá jó szemmel. 2002-ben ugyanis az El Pais nevű spanyol újságban, azt a nézőpontját fejtette ki, miszerint az Izraeliek pusztán a zsidó vallás erőszakossága miatt támadták meg Palesztinát. Kifejtette továbbá, hogy a Holocaustban történt szörnyűségek következtében Izrael azt kívánja az egész világ kövesse meg őket és mindenki közvetve vagy közvetlen módon érezze magát bűnösnek.

A 2006-os Libanoni háború idején nyolc másik írótársával együtt (Köztük Arundhati Roy-jal) aláírt egy háborút ellenző nyilatkozatot.
Vakság című könyvéből forgatott adaptáció már elkészült. Fernando Meirelles rendező így nyilatkozott erről:

„Ez a civilizáció törekénységének allegóriája. Már tíz évvel ezelőtt meg akartam filmesíteni, de Saramago nemet mondott. Whoopi Goldberg és Gael Garcíia Berna is meg akarta venni a jogokat, de Saramago kitartott. Végül aztán a producerem és a forgatókönyvíróm a Kanári-szigetekre utazott majd két napig Saramgoval töltöttek, és végül rábeszélték.”

Arra a kérdésre, hogy miért ellenezte olyan sokáig a megfilmesítést ezt válaszolta:

“Azért álltam ellen sokáig, mert ez egy nagyon erőszakos könyv társadalmi elfajzásról és nemi erőszakról, én pedig nem akartam, hogy rossz kezekbe kerüljön.”



A 86 éves író legutóbbi regényéről ezt nyilatkozta: Lehet hogy az utolsó.

Eddigi munkássága:

Terra do Pecado 1947
Os Poemas Possíveis 1966
Provavelmente Alegria 1970
Deste Mundo e do Outro 1971
A Bagagem do Viajante 1973
As Opiniões que o DL teve 1974
O Ano de 1993 1975
Os Apontamentos 1976
Manual de Pintura e Caligrafia 1977
Objecto Quase 1978
Levantado do Chão 1980
Viagem a Portugal 1981
A kolostor regénye (Memorial del Convento 1982)
kiadó: Európa
Ricardo Reis halálának éve (O Ano da Morte de Ricardo Reis 1986)
kiadó: Palatinus
Kőtutaj (A Jangada de Pedra 1986)
kiadó: Magvető
Lisszabon ostromának históriája (História do Cerco de Lisboa 1989)
kiadó: Palatinus
Jézus Krisztus Evangéliuma (O Evangelho Segundo Jesus Cristo 1991)
kiadó: Európa
Vakság (Ensaio sobre a Cegueira 1995)
kiadó: Európa
Minden egyes név (Todos os Nomes 1997)
kiadó: Európa
O Conto da Ilha Desconhecida 1997
A barlang (A Caverna 2001)
kiadó: Palatinus
Az embermás (O Homem Duplicado 2003)
kiadó: Európa
Megvilágosodás (Ensaio sobre a Lucidez 2004)
kiadó: Európa
Don Giovanni ou o Dissoluto Absolvido 2005
Halálszünet (As Intermitências da Morte 2005)
kiadó: Európa
Kicsi emlékek (As Pequenas Memórias 2006) kiadó: Palatinus
Saramago mondta: „Minden embernek megadatott itt a Földön a saját területe, melyet meg kell művelnie. Az a legfontosabb, hogy mélyre szántson.”