ÍRÓK

kedd, június 02, 2009

Murakami Haruki

Bejegyezte: Borostyán | Címkék: Murakami Haruki

1949 január 2-án született Kyotoban, az ottani „babyboom” idején (a korszak, ami a mi Ratkó korszakos születéseinkhez hasonlatos). Apja egy buddhista szerzetes fia, anyja pedig egy osakai kereskedő lánya volt. Mindketten japán irodalmat tanítottak. Már kiskora óta nagy benyomást tettek rá a nyugati művészetek. Különösen a zene és az irodalom terén. Előszeretettel olvasott Kurt Vonnegut és Richard Brautigan könyveket. Japán írótársaitól külön lapon szokták emlegetni, mint a keleti írót, aki nyugati módon ír.

Murakami Tokyoban járt egyetemre, ahol drámatagozatra járt és megismerkedett későbbi feleségével. Élete első munkája egy hanglemez boltban volt, (itt dolgozott későbbi könyvbéli hőse Toru Watanabe is, a Norvég erdő című könyvben). Röviddel tanulmányai befejezése előtt feleségével együtt megnyitotta „Peter Cat” nevű kávézóját, ami esténként Jazz bárként működött. 1974-től 1981-ig üzemelt. Murakami buzgó marathóni futó, és triatlonista, pedig csak 33 éves korában kezdett futni.

Első regényét 29 évesen írta Hear the Wind Sing címmel, amikor is égető vágyat érzett, hogy írjon miután megnézett egy baseball meccset. Hónapokig dolgozott a könyvön, majd elküldte az egyetlen olyan irodalmi pályázatra, amiről tudta, hogy ilyen volumenű írásokkal foglalkozik. A könyvet elfogadták ő pedig első díjat nyert vele. Ezen felbuzdulva továbbírt. Egy évvel később kiadták a folytatást Pinball 1973 címmel. 1982-ben megjelent a harmadik rész is Birkakergető nagy kaland (A Wild Sheep Chase) címmel, amiről már a kritikusok is elismerően nyilatkoztak. Murakami saját maga első két regényét gyengének titulálta, és nem igazán vágyott rá, hogy lefordítsák őket angol nyelvre. A Birkakergető nagy kalandról azonban így nyilatkozott:

„Ez volt az első olyan könyv, aminek írása közben átélhettem egy történet elmesélésének csodáját. Ha egy jó történetet olvasol, egyszerűen csak tovább olvasod. Ha egy jó történetet írok, egyszerűen csak tovább írok.”

1986-ban elhagyta Japánt, beutazta Európát végül az Egyesült Államokban telepedett le. 1995-ben miután befejezte a Wind-Up Bird Chronicle-t visszatért Japánba, ahol éppen káosz uralkodott. Akkor történt a Kobei földrengés, amiben 6434 ember veszítette életét. Ezután nem sokkal történt a hírhedt Tokyoi metróban történt gáztámadás. Ettől fogva regényeit jobban áthatja a kollektív trauma.

Könyveit 40 nyelven adták ki világszerte.

2006-ban hatodikként megkapta a cseh Kaffka díjat a Kaffka a tengerparton című könyvéért.

2007-ben a francia Liége-i Egyetem megválasztotta tiszteletbeli doktorává

2008-ban az amerikai Princeton Egyetem is megválasztotta tiszteletbeli doktorává.

2009 januárjában elnyerte a Jeruzsálemi Irodalmi Díjat.

Jelenleg Tokyoban él.

Regényei:

Hear the Wind Sing (Kadze no uta o kike, 1979)

Pinball 1973 (1973-nen no pinbóru, 1980)

Birkakergető nagy kaland (Hicudzsi o meguru bóken, A Wild Sheep Chase, 1982) Kiadó: Geopen

Világvége és a keményre főtt csodaország (Szekai no ovari to hádoboirudo vandárando, Hard-Boiled Wonderland and the End of the World, 1985) Kiadó: Geopen

Norvég Erdő (Noruvei no mori, Norwegien Wood, 1987) Kiadó: Geopen

Dance Dance Dance (Danszu danszu danszu, 1988)

A határtól délre, a naptól nyugatra (Kokkjó no minami, taijó no nisi, South of the Border, West of the Sun, 1192) Kiadó: Geopen

The Wind-Up Bird Chronicle (Nedzsimaki-dori kuronikuru 1992-1995)

Szputnyik szívecském! [misztikus történet a szerelem hatalmáról] (Szupútoniku no koibito, Sputnik Sweetheart 1999) Kiadó: Geopen

Kafka a tengerparton (Umibe no Kafuka, Kafka ont he Shore, 2002)

After Dark (Afutá Dáku, 2004)

megjegyzés (0)

vasárnap, január 04, 2009

Doris Lessing

Bejegyezte: Borostyán | Címkék: Doris Lessing

Doris May Tayler néven, brit szülők gyermekeként, 1919. október 22-én látta meg a napvilágot Perzsiában, a mai Irán területén. Szülei az I. Világháború alatt találkoztak egymással, amikor édesapja egy amputációt követően lábadozott a londoni Royal Free Kórházban, ahol édesanyja nővér volt. Még gyermek volt 1925-ben, amikor szüleivel együtt – egy jobb élet reményében - az akkori Dél-Rodéziába (ma Zimbabwe) költözött egy brit kolónia tagjaiként, így gyermekkorát főként ezen a vidéken, töltötte. Édesanyja kemény szabályok és teljes higiénia megtartása mellett igyekezett nevelni gyermekeit. Később - bár ő maga protestáns volt - egy római katolikus lányiskolába járatták, ahol az apácák a kárhozattal és a pokollal rémisztgették, amennyiben nem viselkedett jól. Innen egy salisbury-I leányiskolába küldték, ahonnan 13 éves korában végül kimaradt. Hogy ne maradjon tudás nélkül, Londonból szállított könyveket vásárolt és azokat olvasta éjszakákba nyúlóan: Dickens, Scott, Stevenson, Kipling, D.H. Lawrence, Stendhal, Tolstoy és Dostojevszky.

Később, 15 éves korában elköltözött otthonról és daduskéntdolgozott, ekkoriban kezdte politikai és szociológiai könyveket olvasni, melyeket az őt alkalmazóktól. Ekkor kezdet írni is.

Gyermekkori emlékei, a nélkülözések és a kemény munka későbbi műveiben is előtör. 1937-ben továbbköltözött Salisburybe, ahol telefon központos kisasszonyként kapott állást. Ekkor ismerte meg első férjét is, Charles Wisdomot, akihez 1939-ben feleségül is ment. Két gyermekük született, házasságuk azonban nem állta ki az idők próbáját és 1943-ban elváltak útjaik. Válása után rendszeres látogatója lett a Baloldali

Könyvklubnak, amelyet még 1936-ban alapítottak a baloldali gondolkodók elmepallérozása céljából. Itt ismerkedett meg második férjével Gottfried Lessinggel. Nem sokkal a könyvklubhoz történő csatlakozása után házasságot kötöttek,

és egy közös gyermekük is született. Ez a házasság sem bizonyult tartósnak, és 1949-ben el is váltak egymástól.

(Gottfried Lessinget később kinevezték Uganda kelet német nagykövetének. Az 1979-es felkelés idején életét vesztette.)

Az írónő a válás után nem sokkal, még ugyanabban az évben Londonba költözött legkisebb gyermekével. Ekkor adták ki a Fű dalol című – első könyvét is, amely gyermekkori lakhelyén, a mai Zimbabwében játszódik, melynek apartheid rendszere elleni tiltakozásai miatt hosszú időre kitiltották az afrikai országból, de hangos ellenzője volt az atomfegyverkezésnek is. Bár már ismerték a nevét, átütő írói sikert csak az Arany jegyzetfüzettel ért el 1962-ben.1984-ben úgy döntött, hogy az új írók publikációs nehézségeit bemutatandó, két újabb regényét Jane Somers álnév alatt fogja kiadójának elküldeni. Ők – nem tudva az író igazi kilétét – visszautasították azokat. Egy másik angol kiadó azonban örömmel vállalta a kiadást, ahogy egy amerikai is, pozitív választ adott.

1992-ben visszautasította lovaggá ütését (ebben nem vagyok biztos, hogy mi is, szóval a „dame” kinevezést utasította vissza, egy meghatározásban ez a lovagi megfelelője a nőknél vagyis Lady-vé való kinevezés – a szerk). Kedves viszautasító levelében ezt írta: „Köszönöm, hogy felajánlották nekem ezt a megtiszteltető rangot: nagyon meghatódtam. Egy ideje azonban azt kérdezem magamtól: Hová tűnt a Britt Birodalom? Mert nyilvánvaló, hogy már nem létezik. Jómagam is látom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki így vélekedik erről. Valahogy annyira teátrális, hogy egy nem létező Királyság nevében osztanak ily kinevezéseket.” 1999-ben azonban elfogadta az V. György által alapított Brit Nemzetközösségi Rend Díját, melyet képzőművészeknek, íróknak, egyházi személyeknek, politikusoknak, tudósoknak, zenészeknek és iparosoknak ítélnek meg, a közjóért tett tevékenységeik jutalmazása képpen.

2007 október 11-én hivatalosan bejelentették, hogy Doris Lessing lett az Irodalmi Nobel díj nyertese. Lessing ekkor 87 éves volt, minden idők legidősebb Irodalmi és harmadik legidősebb Nobel Díjasa bármely kategóriában. Ő a 11. írónői díjazott is egyben. A díj odaítélésének indoklásában és a méltatásban díjazták „azt a női tapasztalatokkal rendelkező elbeszélőt, aki (műveiben) kétkedéssel és látnoki erővel vizsgálja a megosztott civilizációt”.
Díjazása kapcsán viccesen ezt nyilatkozta: „A Nobel díjat nem ítélhetik oda olyannak, aki már elhunyt, így azt hiszem azt gondolták, jobb ha még most ítélik oda nekem.”
2008-ban a díj hatására akkor figyelem összpontosult rá, hogy az írásra egész egyszerűen nem maradt ideje.

Lessing interjút ad a háza előtti lépcsőn, a Nobel-díj kihírdetése után.

Írásai

Munkái három korszakra bonthatóak:

- A kommunista időszakra, amely 1944-től 1956-ig tartott, amikor is az ’56-os magyarországi forradalom leverésének hatására eltávolodott az eszmétől.
- A lélektani korszaka, amely 1956-1969-ig tartott.
- Ezeket követte a Szufi korszak, mely a Canopus könyvekben és a Science-fictionben teljesedett ki, és napjainkban is tart.

Lessing áttérése a Scince-fictionre megosztotta a kritikusokat, de sosem tagadta, hogy tudatosan váltott ebbe az irányba. Egy negatív kritikára a következőt reagálta: „Észre sem veszik, hogy napjaink társadalmi tanulságai a tudományos-fantasztikus műfajban teljesednek be igazán. Hódolattal adózom azonban olyan klasszikus tudományos-fantasztikumoknak is, mint A Vér Zenéje – Greg Bartól. Nagyszerű író.” Amikor rákérdeztek, hogy melyik művét tartja a legfontosabbnak, Canopus sorozatát adta meg válaszul, melynek kötetei 1979 és 1983 között jelentek meg.

A mai napig Londonban él.

Regényei:

A fű dalol (The Grass is Singing 1950) Kiadó: Ulpius
Az arany jegyzetfüzet (The Golden Notebook 1962) Kiadó: Ulipus
Briefing for a Descent into Hell (1971)
The Summer Before the Dark (1973)
Memoirs of a Survivor (1974)
The Diary of a Good Neighbour (as Jane Somers, 1983)
If the Old Could... (as Jane Somers, 1984)
The Good Terrorist (1985)
Az ötödik gyerek (The Fifth Child 1988) Kiadó: Ulpius
Playing the Game (graphic novel, illustrated by Charlie Adlard, 1995)
Megint a szerelem (Love, Again 1996) Kiadó: Ulpius
Mara and Dann (1999)
Ben, in the World (2000) – sequel to The Fifth Child
The Sweetest Dream (2001)
The Story of General Dann and Mara's Daughter, Griot and the Snow Dog (2005) – sequel to Mara and Dann
The Cleft (2007)
Alfred and Emily (2008)

Linkek:

Forrásként használtam többek között a magyar Wikipedia oldalt.
És Doris Lessing honlapját.

megjegyzés (0)

kedd, december 02, 2008

Sophie Kinsella - Madeleine Wickham

Bejegyezte: Borostyán | Címkék: Sophie Kinsella

Sophie Kinsella valódi neve Madeleine Wickham. 1969. december 12-én született Londonban. Bestseller író, a chick-lit irodalom egyik jeles képviselője.
A Putney Középiskolában érettségizett, majd az Oxfordi New College Egyetemen diplomázott le. Egyetem után befektetési tanácsadóként írt újságcikkeket (akárcsak Boltkóros Becky). Regények írásával 1995-ben kezdett el komolyan foglalkozni, de első könyve csak 2000-ben jelent meg az Egy boltkóros naplója címmel, melynek főhőse legalább annyira szeret vásárolni mint ő maga. Igen hangos sikert aratott vele, így nem állt meg Becky első történeténél és sorozatot alkotott belőle.

A Boltkóros naplójából filmet is készített a Disney Stúdió, melyet 2009 februárjában fognak bemutatni az Egyesült Államokban. Becky szerepét Isla Fisherre osztották, (aki annak a Sascha Baron Cohen-nek a felesége, aki a Boratban alakította a Kazahsztáni szőrős fickót), a sármos Luke Brandont Hugh Dancy játssza. Az eddigi legszembetűnőbb különbség, hogy London helyett New Yorkban játszódik a történet. Előzetes itt.

Sophie Hertfordshire-ben él férjével, aki egy magán fiúközépiskola igazgatója. Már 17 éve házasok, három fiúgyermekük született. Freddy 11, Hugo 9, és Oscar 2 éves.

Érdekességek

Amikor öt éves volt, fejébe vette, hogy ő valójában skót, ezért nem volt hajlandó mást hordani, csakis kiltet, aztán körbeforogta a házat.
Legújabb szenvedélye a Cadbury csokoládé óriás falatkái.
Titkos vágya volt, hogy a hírolvasó legyen a tévében.
Legújabb örültsége: egy amerikai retro nyilvános telefont szereletetett a konyhájába.
"Az írást reggel szeretem elkezdeni, amikor tudom, hogy egy egész nap áll előttem. Teljesen zavartalannak kell lennem, ezért kikapcsolom a telefonokat, felteszek egy jó kis nyugtató zenét, és már ki is zártam a külvilágot. Aztán veszek egy mély levegőt… ráhelyezem a kezeim a billentyűzetre…. és belépek az eBay-re. Nem. Csak vicceltem. (Vagyis félig)"
"Sosem tudnék úgy írni egy boltról, hogy magam ki ne próbáltam volna, vagy legalább megnéztem volna. Amikor megírtam az első könyvet - ami Londonban játszódik - olyan üzleteket írtam bele, amelyeket már ismertem. Amikor Becky New Yorkba költözött, magam is nekiálltam manhattani boltokat keresgélni, aztán bele is írtam őket a könyvbe. Vettem néhány dolgot a Barneys-nál, Sephora-nál, Kate's Paperie-nél és a Guggenheim boltban…(szégyellem bevallani, de én is akárcsak Becky, kihagytam a kiállítást) Aztán a harmadik rész kedvéért, visszamentem New Yorkba és esküvői boltokat látogattam. Még a jegygyűrűmet is levettem, hogy mennyasszony benyomását keltsem, amikor Vera Wang üzletében jártam… és felpróbáltam pár esküvői ruhát. Nagyon mókás volt…. Aztán győzött a józan ész és nem vettem magamnak Vera Wang mennyasszonyi ruhát. Bár igazán csábító volt a gondolat!"
Nem tartja magát jó sofőrnek. Bármi, amihez térlátás szükséges, reménytelen számára.

Edigi munkássága:

Sophie Kinsella néven
Boltkóros sorozat
Egy boltkóros naplója (The Secret Dreamworld of a Shopaholic (de a Confessions of a Shopaholic címen is futott) (2000) Kiadó: Ulpius
Pánik a Plázában (Shopaholic Abroad (de a Shopaholic Takes Manhattan címen is futott)) (2001) Kiadó: Kelly
Shopaholic Ties the Knot (2001)
Shopaholic and Sister (2004)
Shopaholic and Baby (2007)

Egyéb
Girls Night In (2004) (Rövid történetek gyűjteménye, olyan híres írókkal dolgozott együtt, mint Meg Cabot és Jennifer Weiner)
Tudsz titkot tartani? (Can You Keep a Secret? (2004)) Kiadó: Kelly
Kétbalkezes istennő (The Undomestic Goddess (2005)) Kiadó: Kelly
Emlékszel rám? (Remember Me? (2008)) Kiadó: Kelly
Twenties Girl (2009)

Madeleine Wickham néven
The Tennis Party (1995)
A Desirable Residence (1996)
Swimming Pool Sunday (1997)
The Gatecrasher (1998)
The Wedding Girl (1999)
Cocktails for Three (2000)
Titkok, hazugságok (Sleeping Arrangements (2001)) Kiadó: Lektűr

Linkek

Sophie Kinsella britt honlapja
Sophie Kinsella kiadójánál található honlapja
Lexi Smart teszt:

Becky Bloomwood teszt:

megjegyzés (2)

szerda, november 26, 2008

Neil Gaiman

Bejegyezte: Borostyán | Címkék: Neil Gaiman

Neil Gaiman lengyel zsidó bevándorló családban született 1960. november 10-én az angliai Portchesterben. A család eredetileg holland volt, de 1916-ban Angliába emigráltak. Porthmouthban telepdtek le, ahol élelmiszerbolt hálózatot nyitottak. Neil apja David Bernard Gaiman a családi bolthálózatban dolgozott, anyja Sheila Gaiman, gyógyszerész volt. Miután a szülők csatlakoztak a Szcientológia egyházhoz, a család East Grinsteadba, az egyház központjának közelébe költözött. Anglikán és Szcientológia egyházi iskolákba járt. A nyolcvanas évek elején újságíróként dolgozott, interjúkat és könyvismertetéseket publikált. 1984-ben jelent meg a Duran Duran zenekart bemutató életrajzi munkája. Az évtized második felében jelent meg „Don't Panic: The Official Hitchhiker's Guide to the Galaxy Companion” című kötete, mely Douglas Adamsszel és művével foglalkozik. Ugyanebben az időben kezdődött együttműködése Terry Pratchett-tel a Elveszett Próféciák című regényen. A nyolcvanas években több novellát publikált, majd 1987-ben elkezdte monumentális képregény kötetét, a Sandmant. A csak 1996-ban befejezett, tízkötetes képregény kifejezetten felnőtteknek szólt és nagy szerepe volt a műfaj megreformálásában. A Sandman egyik története, amely a Szentivánéji álom című Shakespeare-dráma parafrázisa volt, elnyerte a World Fantasy-díjat.

Igen sokoldalú író: regények, képregények, film forgatókönyvek, novellák, elbeszélő költemények, kisebb részben publicisztikai írások, életrajzok és tanulmányok töltik ki életművét.
Korai újságírói és non-fiction munkásságát leszámítva elsősorban a fantasztikus irodalom témáiban alkot. Leginkább fantasy szerzőként ismert, de Amerikai istenek és az Anansi Boys című regényei egyértelműen a mágikus realizmus témájába sorolandók. Néhány novellája kifejezetten a tudományos fantasztikus témába tartozik, horror történetei pedig a természetfelettiből merítenek. Több ifjúsági könyve is megjelent, szintén fantasztikus témákban.

Munkájára hatással vannak C.S. Lewis, J.R.R. Tolkien, Michael Moorcock, Ursula K. Le Guin, G.K. Chesterton, Douglas Adams, Ray Bradbury, James Branch Cabell, Lord Dunsany, Alan Moore, Samuel R. Delany, Roger Zelazny, Harlan Ellison, H.P. Lovecraft, Thorne Smith, Gene Wolfe és…… maga Shakespeare művei is. Több írásában angolszász/germán népmesei elemeket, klasszikus gyermekmeséket dolgoz fel. Bőségesen merít a világ mítoszainak kincsestárából is.

Forgatókönyvek, adaptációk

Sosehol című regénye eredetileg a BBC számára írt azonos című fantasy sorozat adaptációja. A Tükörálarc című fantasy film 2005-ös premierje után Fekete Tulipán Díjat nyert, mint az év legjobb fantasztikus filmje. Saját regényei közül a Coraline című gyermekkönyv animációs változata forgatókönyvének elkészítésben vett részt, mely ugyanolyan módon készült, mint a Karácsonyi lidércnyomás, azaz stop motion technikával. Bemutatója 2009 februárjára várható. A szereplőknek olyan híres színészek kölcsönözték hangjukat, mint Dakota Fanning (Világok harca), Teri Hatcher (Született feleségek) és Jennifer Saunders (Pusszantlak drágám - sorozat). Személyes barátságuknak köszönhetően az egyetlen író, aki a sorozat kitalálóján kívül forgatókönyvet írhatott J. Michael Straczynski Babylon 5 sorozatához (5 évad, A holtak napja epizód). A Beowulf sagából Roger Avary-val közösen írta az azonos című film forgatókönyvét, mely ugyanazzal a technikával készül, mint a Polar Expressz vagy a Rém rom: élő színészek játsszák el a jeleneteket, mozgásukat és arcmimikájukat motion capture eljárással rögzítik, és e felvételek alapján születik meg az animáció. A főszereplőket olyan híres színészek mintázták, mint Sir Anthony Hopkins és Angelina Jolie.
A Csillagpor 2007-ben került bemutatásra, ennek forgatókönyvét nem ő írta, de maximálisan elégedett volt az eredménnyel. Három olyan híres színész is igent mondott a felkérésnek, mint Michelle Pfeiffer, Robert De Niro és Peter O'Toole. A narrátor pedig nem más volt, mint Sir Ian McKellen (Gandalf a Gyűrűk Urából).

Az író 1992 óta Amerikában él feleségével, két lányával és egy fiával.

Érdekességek

A Babylon 5 sorozatban szereplő egyik faj, a gaim-ek feje a Sandman sisakjára emlékeztet, nevük pedig egyértelműen az író nevére utal.
Jogi bonyodalmak: több elhúzódó szerzői jogi perben felperes.
Visszavonta az Anansi boys Hugo-nevezését, hogy esélyt adjon a fiatalabb generációknak.
Harry Potter kísérteties hasonlatosságát a The Books of Magic hőséhez nagyvonalúan annyival intézte el, hogy a fiatal varázsló tanoncnak igen sok előképe van az irodalomban.
Az író postai úton is szignózza könyveit! Nem kell mást tenni, mint a könyvet az alábbi címre válaszborítékkal és a visszaútra szükséges bélyeg értékével (USD valutában) elküldeni:

DreamHaven Books912 West Lake Street Minneapolis, MN 55408-2857 / körülbelül 6 hetente nézi meg az aláírásra küldött könyveket, tehát ne aggódjon senki, ha sokáig tart!/

Ő mondta egy interjúban: "Olyan okokból, amiket magam sem tudok megmagyarázni egészen, mindig is érdekeltek a magyarok, és régóta el akartam jönni Magyarországra." (El is látogatott hozzánk 2007-ben a Pokolfajzat II forgatására, de azt tervezi, hogy újra el fog jönni)
A Sandman egyik képkockáján egy parkban álló táblán félregépelt magyar felirat olvasható: "A galambokat etteni tilos". Hibásan került nyomtatásra, két kiadásban is, hiába próbálták meg helyesbíteni. Reméli, hogy harmadszorra már sikerül. És mi ennek a magyar mondatnak a háttere? " A szöveg barátomtól, Steve Brust magyar-amerikai írótól származik. Neki nagyon fontosak a magyar gyökerei, valahányszor elmegyek hozzá, valami rettenetesen paprikásat főz – nem mintha panaszkodnék. Egyik ilyen találkozásunkkor kérdeztem meg tőle, hogy mondják magyarul az, hogy a galambokat nem szabad etetni. Éppen ilyen mondatra volt szükségem, és különlegesnek tartottam a magyar nyelvet. Ha tudtam volna, mivel jár ez... mintha egy átok lenne, hogy soha nem bírunk helyesen leírni egy rövid magyar szöveget. Legközelebb könnyebb nyelvet választok, mondjuk finnt vagy szuahélit."
Gaiman, mikor megkérdezték, hogy miért érdeklik ennyire a mítoszok:
"Bárcsak frappáns sztorival szolgálhatnék erre. Amikor négy éves voltam, megcsípett egy radioaktív mítosz."
Guillermo del Toro rendező személyes jó barátja

Díjak

1991 Sandman: "A Midsummer Night's Dream" kötet – World Fantasy-díj, Comics Buyer's
Guide Award Favourite Comic Book Story
1991-1993 – Comics Buyer's Guide Award for Favorite Writer
1994 Sandman – Comics Buyer's Guide Award Favourite Comic Book Story
1990-1994 – Squiddy Award for Best Writer
1999 Stardust – Mythopoetic Fantasy Award for Adult Literature.
Squiddy Awards for Best Writer of 1990s
2001 Amerikai istenek – Bram Stoker-díj: legjobb regény
2002 Amerikai Istenek, Hugo-díj: legjobb regény, Nebula-díj: legjobb regény
2002 Coraline – Hugo-díj: legjobb kisregény, Bram Stoker-díj: legjobb ifjúsági mű
2003 Coraline – Nebula-díj: legjobb kisregény,
2004 "A Study in Emerald" kisregény – Hugo-díj: legjobb novella,
2005 Marvel 1602 Volume 1 – Quill awards Best Graphic Novel
2006 Anansi Boys – Mythopoetic Fantasy Award for Adult Literature
14-szer nyerte el az Eisner Awards-ot képregény forgatókönyvekért

Művei

Könyvek

Good Omens, (1990) - regény Terry Pratchett-tel közösen
Elveszett próféciák, regény Terry Pratchett-tel közösen (Lost prophecies 1999) Kiadó: Benefícium
Angels and Visitations, novelláskötet (1993)
Sosehol, regény (Neverwhere, 1996) Kiadó: Agave
Tükör és Füst, novelláskötet (Smoke and Mirrors, 1999) Kiadó: Benefícium
Csillagpor, regény (Stardust 1999) Kiadó: Agave
Amerikai istenek, regény (American Gods) Kiadó: Szukits
Coraline, regény (2002)
Anansi Boys, regény (2005)
Törékeny holmik (Fragile Things novelláskötet, 2006) Kiadó: Agave
The Graveyard book (2008)

Főbb képregények

Violent Cases (rajzolta Dave McKean, 1987)
Black Orchid1-3 (rajzolta Dave McKean, 1988)
The Sandman 1-75 (különböző rajzolók, 1989-1996)
Miracleman 17-24 (rajzolta Mark Buckingham, 1990-1993)
Books of Magic 1-4 (rajzolta John Bolton, Scott Hampton, Charles Vess és Paul Johnson, 1990-1991)
Death: The High Cost of Living 1-3 (rajzolta Chris Bachalo), 1994)
The Tragical Comedy or Comical Tragedy of Mr. Punch (rajzolta Dave McKean, 1994)
Alice Cooper: The Last Temptation 1-3 (rajzolta Michael Zulli, 1994)
Death: The Time of Your Life 1-3 (rajzolta Chris Bachalo), 1997)
Marvel 1602 1-8 (rajzolta Andy Kubert, 2003)
Képregényei magyarul:
Négy fal (rajzolta Dave McKean, in Falomlás, 1990, Interprint)

Linkek:

Neil Gaiman honlapja, ahol szinte napi rendszerességgel blogot vezet. Nem kis extraként sok rövidtörténetét is elolvashatjuk, állítása szerint átlagosan napi 1,4 millió oldalletöltés a látogatottsága.

Egy Index készítette interjú az íróval. A fenti írás egy része is innen származik.

Továbbá nagy segítségemre volt, és szinte szó szerint átmásoltam a wikipedia írását, innen.

megjegyzés (0)

szerda, november 19, 2008

Carlos Ruiz Zafón

Bejegyezte: Borostyán | Címkék: Carlos Ruiz Zafón

Carlos Ruiz Zafón 1964-ben született Barcelonában, Spanyolországban, de 1993 óta Los Angelesben él. Mind íróként, mind forgatókönyvíróként megállja a helyét.
Szülei háza közel esett a Gaudi által tervezett Sagrada Familiához. Gyermekkorában a Sarriai Jezsuita iskolába járt. Ezek a dolgok nagy hatással voltak gótikus képzelőerejére. Már 10 évesen azzal szórakoztatta osztálytársait, hogy rejtélyes történeteket talált ki és írt meg nekik. Ennek okán többnyire késő éjszakáig fent maradtak olvasni. Mire minden iskolával végzett, a reklámiparban kezdett el dolgozni, de hamar rájött, hogy nem ezt akarja csinálni. 1992-ben felmondott munkahelyén, hogy immáron teljes figyelmét az írásnak szentelje.

Első regénye az El príncipe de la niebla (A köd hercege, 1993) volt, melyért megkapta az Edebé Irodalmi díjat- Ifjúsági irodalom kategóriában. Még további három ifjúsági könyvet írt: El palacio de la medianoche (1994), Las luces de septiembre (1995) és a Marina (1999).

2001-ben jelentette meg első, felnőtteknek szóló regényét La sombra del viento címmel mely a magyar keresztségben A szél árnyéka címet kapta. Az olvasóközönség hamar a szívébe zárta a könyvet, melyet végül több mint negyven nyelvre fordítottak le és hatmillió példánynál is többet adtak el belőle.

A Don Quixote után ez a második legsikeresebb spanyol könyv. Olyan kortárs, spanyol szerzőkkel emlegetik egy lapon, mint Javier Sierra (42 országban), vagy Juan Gómez-Jurado (41 országban adták ki könyveit).

Hatalmas várakozás előzi meg a Szél árnyéka előzményének számító Angyali játszmát, mely szintén Barcelonában játszódik, de 1920 és 1930 között. A könyv Spanyolországban már áprilisban megjelent, itthon november 30-ára várható. Az Egyesült Királyságban megjelenő kiadást Lucia Graves fordítja le, aki nem más mint a híres angol költő Robert Graves lánya.

Zafón az olvasóiról és magáról az írásról ezt nyilatkozta: "Boldog vagyok, hogy eljutottam idáig, és boldog vagyok, hogy útjaink keresztezték egymást. Elhatározásom, hogy addig folytatom az írást, amíg valaki le nem puffant. Remélem, kedvetekre van, amit csinálok, ha mégsem, kérlek, adjatok még egy esélyt. Mindig valami újdonságon, és remélhetőleg valami jobbon dolgozom."

Zafón nem pusztán kiemelkedő író, hanem igen tehetséges zenész is, bár ezt nem sokan tudják róla. "Majdnem annyira szeretem a zenét, mint az irodalmat. Sok évvel ezelőtt, mielőtt főállású író lett volna belőlem, zenészként dolgoztam, és Tv-sorozatok zenéit szereztem. Ez valamiképp elveszett a múltamban, de azért időről időre felállok a számítógép mellől, félreteszem a könyveket, és nekiállok zenét szerezni csupán a magam és barátaim szórakoztatására, de boldog vagyok, hogy ezeket most megoszthatom olvasóimmal is, hogy még jobban átélhessék a regények misztikus világát." Az utóbbi megjegyzése arra utal, hogy a honlapján meghallgatható az a zene is, amelyet ő maga szerzett a Szél árnyéka számára.

Könyvei:

El príncipe de la niebla (1993)
El palacio de la medianoche (1994)
Las luces de septiembre (1995)
Marina (1999)
A szél árnyéka (La sombra del viento, 2001) Kiadó: Palatinus
Angyali játszma (El Juego Del Ángel 2008) Kiadó: Ulpius

Érdekességek:

Kedvenc zeneszerzői:

John Williams
Sergei Prokofiev
Gerald Finzi
J.S.Bach
Harry Gregson-Williams
Jerry Goldsmith
George Gershwin
James Newton Howard
David Diamond
Patrick Doyle
Danny Elfman

Kedvenc filmjei:

Szárnyas fejvadász
Cápa
A Keresztapa trilógia
Schindler listája
Nyolcadik utas a halál
Aranypolgár
Ryan lánya
Hetedik
Az elveszett frigyláda fosztogatói
Kínai negyed
E.T.
Szigorúan bizalmas
Bíborszín

Már elhunyt kedvenc írói:

Charles Dickens
William Faulkner
Charlotte Bronte
John DosPassos
Emile Zola
Honore de Balzac
Victor Hugo
Alexandre Dumas
Graham Greene
Raymond Chandler
James L. Cain

Dolgok amiket kedvel, az átlagember viszont nem:

Nagy fehér cápák,
Krokodilok
T.Rexek
Nápolyi Masztiff
Húsevő növények (Egyszer volt egy Gertrud nevű növényem, ami hatalmas pókokat kapott el és fogyasztott el. Tervezem, hogy beszerzek egy újat, amit majd a sznobokkal és mindenféle fanatikussal fogok táplálni.)

Néhány írásos bizonyíték arról, hogy a nők okosabbak a férfiaknál (Ezt is maga Zafón állította :)

Ne bántsátok a fekete rigót - Harper Lee
Jane Eyre - Charlotte Bronte
The Falls - Joyce Carol Oates
The haunting of hill house - Shirley Jackson
A fekete ruhás nő - Susan Hill
Üvöltő szelek - Emily Bronte
Burning your Boats, complete short fiction of Angela Carter

Kedveli a városi legendákat, különösen azokat, amelyek Barcelonáról, New Yorkról vagy Párizsról szólnak.
"Több bizarr XIX. századi Manhatteni történetet ismerek már, mint amennyi egészségesnek számítana"
Éjjeli bagolynak tartja magát, éjféltől hajnalig szokott írni.
Gyűjti a sárkányokat, már több mint 400 db van neki.

megjegyzés (3)

szerda, november 05, 2008

Stephenie Meyer

Bejegyezte: Borostyán | Címkék: Stephenie Meyer

Stephenie Morgan Meyer 1973 december 24-én született Hartfordban, Connecticutban. Szülei Stephen és Candy Morgan. Keresztnevét édesapja után kapta, persze lányosítva. Öt testvére van: Seth (aki az írónő honlapját szerkeszti), Emily, Jacob, Paul és Heidi. Gyermekkorukat Phoenixben, Arizonában töltötték. Itt ismerkedett meg férjével is (akinek beceneve "Pancho") és 1994-ben össze is házasodtak. Stephenie egy évvel később sikeresen befejezte a Brigham Young Egyetem, angol szakát.

Három fiú gyermekük született: Gabe, Seth és Eli. Meyer mormon vallású, tagja az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza nevű közösségnek. (Ha valakit bővebben érdekel ez a vallás akkor látogasson el ide vagy ide).

Az Alkonyat ötlete álmában fogant meg, egész pontosan 2003 június 2-án. Álmában egy halandó lányt látott, aki egy vámpír fiúval beszélgetett egy mezőn. A vámpír szerelmes volt a lányba, de ugyanakkor mérhetetlenül kívánta annak vérét is. Miután felébredt, úszó edzésre vitte fiait, és amíg rájuk várakozott, addig aprólékosan megírta álmának történéseit, később ez lett az Alkonyat (egyik leghíresebb) 13. fejezete. Szinte minden napját a számítógép előtt töltötte és írt. Éjjeli szekrényére jegyzetfüzetet és ceruzát készített ki. Amikor éjjel vagy reggel felébredt és álmában olyan dolgot látott ami a könyv hasznára válhat, akkor rögtön leírta. Azelőtt soha nem írt semmit, de onnantól, hogy papírra vetette a 13-as fejezetet, csupán három hónapjába telt, míg elkészült a teljes könyvvel, és neki kezdett az Epilógusok írásának is. Rengeteget készített belőlük így nyilvánvalóvá vált számára, hogy a történetnek még koránt sincs vége.

Mikor elkészült, megmutatta húgának, Emilynek. Miután elolvasta azt ajánlotta neki, hogy mindenképpen próbálja meg kiadatni. Könyvét több kiadónak is elküldte, akik vagy figyelemre sem méltatták vagy sajnálkozó levélben közölték vele, hogy könyve nem vág a profiljukba. Ekkor majdnem feladta, de még tett egy kísérletet: feliratkozott a WritersMarket.com-ra, ahol kikeresett több kisebb kiadót és Irodalmi Ügynökséget. (Ezeket az ügynökségeket úgy kell elképzelni, mint mondjuk az ingatlan piacon. Az ügynök azon munkálkodik, hogy az adott terméket minél több helyen bemutassa szakértő véleményével, és az ajánlati árakat is feljebb nyomja - a szerk.) 15 helyre küldte el bemutatkozó és érdeklődő levelét, 7-8 helyről küldtek nemleges választ vissza. Az írónő azokat is megtartotta emlékbe. Stephenie Meyer legnagyobb örömére végül a Writers House (az egyik legjobb ügynökség és ha valakit érdekel magyar képviselete is van ;-) - a szerk) levélben kérte meg küldje el az első három fejezetet nekik. Aztán kérték küldje el az egész könyvet, mert esetleg érdekelné őket. Egy hónap múlva a Writers House egyik munkatársa, Jodi Reamer felhívta telefonon és közölte vele, hogy szívesen elvállalná az ügynöki munkát. Két hétig dolgoztak még a könyvön, hogy olyan formába hozzák, ami elnyerheti a kiadók tetszését. Először is a címet kellett megváltoztatni. Eredetileg Forks volt a könyv címe, de ezt nem találták elég jónak, így az Alkonyatot választották helyette. Miután végeztek a munkával 9 kiadónak küldték el a könyvet és vártak. Nem kellett sokáig várakozniuk, a Little, Brown and Company Kiadó egyik vezetője egy Belföldi repülőút alatt olvasta végig a könyvet és Hálaadás napját követő másnap már elő is állt egy csábító ajánlattal, melyben 750 000 USD értékben le is szerződtek vele további három részt is megrendelve. Ekkor már hat hónap telt el a sorsfordító álom óta.

A Breaking Dawn megjelenését hatalmas várakozás előzte meg, országos megjelenési bulikat tartottak és/vagy már órákkal a könyvesboltok nyitása előtt letáboroztak, hogy az elsők között vehessék át a negyedik részt. Csak az első napon 1,3 millió darabot adtak el. Mind a négy könyv hetekig szerepelt a The New York Times ifjúsági irodalom toplistáján.

Az Alkonyatban játszódó történet, mely a főhősnő Bella elbeszélésben követhetünk figyelemmel, nem mindennapi módon újra meg szerette volna írni, de ezúttal Edward szemén keresztül. Ennek a címe Midnight Sun lett "volna". Nem tudni pontosan meg fog-e jelenni a könyv, ugyani idén 2008 augusztusában hatalmas botrány kavart a tény, hogy a félig kész könyvet egy ismerőse kiszivárogtatta és feltöltötték azt az internetre. Stepheni Meyer nyilatkozatában kijelentette, hogy mélységesen csalódott, és egyelőre abba hagyja az írást, és inkább a családjával tölt el több időt. Az első, elkészült 12 fejezetet ő maga is feltette honlapjára, és elnézést kért a rajongóktól, hogy csupán a nyers formát olvashatják, és nem a végleges, igényesebb változatot.

Hogy lesz-e az Alkonyat sorozatnak folytatása? Nem tudni, Meyer erről azt nyilatkozta, hogy úgy érzi Edward és Bella története véget ért, de nem volt egyértelmű a társszereplőkkel kapcsolatban.

2008 év elején jelent meg A Burok című könyve (itthon 2008 vége), mely már a felnőtteknek íródott és az eddigiektől eltérően Sci-fi történet. Már születőben van ennek is egy folytatása, de eddig még nem biztos, hogy megjelenik. Ennek a Lélek címet adta egyelőre.

Az Alkonyatból filmet is forgattak. A jogokat 2007 elején vásárolta meg a Summit Entertainment, 2008 év elején kezdték meg a forgatást, a bemutató pedig 2008. november 21-én lesz az Egyesült Államokban. Az amerikai Music Television teljes mellbedobással támogatja a filmet és a mbemutatóját. A tömeghisztériát nagyon jól mutatja az, hogy a színészeket már a forgatás alatt rendszeresen követték a rajongók, az első rövid jelenet bemutatójának egy szavát sem lehetett érteni az állandó sikoltozás miatt. A filmet többnyire Oregon államban forgatták, nem az "eredeti" helyszíneken. Ha minden igaz 2010-re jön a második rész adaptációja is.

Érdekességek:

Stephenie Meyer kedvenc együttesei: Muse, Blue October, Coldplay és a Linkin Park. Honlapjána meghallgathatóak azok a számok is, amelyeket előszeretettel hallgatott a könyvek megírása közben.
Stephenie Meyer honlapján - melyet öccse Seth Morgan szerkeszt - olyan extrák találhatóak, mint például a könyvekből kivágott részek, vagy az utólag érdekesség képen megkomponált jelenetek párbeszédek. (Például telefon beszélgetések, melyet a könyvben csak az egyik fél oldaláról ismerhettünk meg, megismerhetjük a másik félét is).
Forksot úgy választotta ki az írónő, hogy rákeresett a google-ön, hogy melyik város az Egyesült Államok legesősebb területe.
Edward nevét úgy választotta ki, hogy klasszikus regényekben keresgélt olyan elnevezések után, amelyeket régen a romantikus érzelmekkel kötöttek össze, mára azonban kimentek a divatból.
Bella nevére sokkal tovább tartott rátalálni. Akárhány nevet is talált ki egyiket sem találta elég jónak, így végül azt a nevet választotta, amelyet egy esetleges kislány születésére tartogatott: Isabella.
Más nevek: Rosalie eredetileg Carol volt, Jasper pedig Ronald, de végül úgy találta, hogy az előbbi nevek jobban illenek hozzájuk így átírta őket. A folytatások írása közben azonban többször is megesett, hogy Carolt vagy Ront írt, totál megzavarva ezzel a kiadót néha.

Eddigi munkássága:

Alkonyat (Twilight) - 2005 Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Újhold (New Moon) - 2006
Eclipse - 2007
Pokoli báléjszakák (Prom nights from Hell) - 2007 (Rövid történetek, társírók: Meg Cabot, Kim Harrison, Michele Jaffe, Lauren Myracle) Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó (június 06-án jelenik meg)
A burok (The Host) - 2008 Kiadó: Agave
Breaking Dawn - 2008
The Twilight Saga: The Official Guide - 2008

megjegyzés (10)

hétfő, október 13, 2008

David Sedaris

Bejegyezte: Borostyán | Címkék: David Sedaris

David Sedaris 1956 december 26-án született Binghamtonban, New York államban. Öt testvére van, rajta kívül még Amy nevű húga vált ismertté, aki hozzá hasonlóan komikus szerepekben tűnik fel. Apjuk munkája miatt gyermekkorukban Észak Karolinába költöztek. 1977-ben otthagyta a Kent Állami Egyetemet. 1983-ban Chicagoba költözött, ahol 1987-ben siekresen elvégezte a Chicagoi Művészeti Egyetemet. Ezután több helyen is dolgozott, Raleighben, Chicagoban és New York városában, de Chicago volt az a hely ahol felfedezte őt egy rádiós műsorvezető – Ira Gllass - mialatt saját naplóbejegyzéseit olvasta fel komikus formában. Ira felkérte, hogy vegyen részt egy helyi heti műsorban, melynek címe The Wild Room volt.

1992 december 23-án debütált Napló Mikulás-országból című esszéjével, amelyben elmeséli krampusz kalandjait a Macy’s áruházban. A hallgatók imádták. A Napló-Mikulás ország filmjogait megvásárota a Touchstone Pictures, illetve a Little, Brown & Company-val aláírt egy két könyvre szóló szerződést. 1994-ben megjelent rövid történeteit tartalmazó első könyve Barrel Fever címmel. 1995-ben Ira felkérte egy másik rádiós műsor állandó munkatárásul. Továbbra is írt esszéket az Esquire és a The New Yorker részére. 1997-ben megjelent második esszéket tartalmazó könyve Naked címmel. 2000-ben kiadták harmadik könyvét is a Me Talk Pretty One Day-t, amelyért neki ítélték a 2001-es Thurber Prize for American Humor díjat és a Time magazin megválasztotta az év komikusának. Ennek a könyvnek is megvették a filmes jogait, már meg is kezdték a felkészülést, amikor Sedaris visszamondta a megállapodást miután Amy nevű húga egy beszélgetésben elmondta aggályait családjuk ábrázolását illetően. A visszalépést elég jól fogadták nem származott belőle jogi bonyodalom.

2004-ben jelent meg a Dress your family in Corduroy and Denim cmű következő regénye, amely egyből a The New York Times első helyén landolt. A könyv felolvasásából készült hangoskönyvet Grammy díjra jelölték a legjobb felolvasott album kategóriában és a legjobb humoros album kategóriában a Live from Carnegie Hall című felvételéért.

2007-ben jelent meg legutóbbi írása When you are engulfed in flames címmel.

Felváltva él Londonban és Franciaországban élettársával Hugh Hamrickkel.

Eddigi munkássága:

Barrel Fever (1994)
Naked (1997)
Karácsony jéggel (Holidays on Ice 1997) kiadó: Konkrét Könyvek
Me Talk Pretty One Day (2000)
Dress Your Family in Corduroy and Denim (2004)
Children Playing Before a Statue of Hercules (editor, 2005)
When You Are Engulfed in Flames (2008)

Linkek:

A The New Yorkerben megjelent írásai