ÍRÓK

Akiknek könyvét vagy könyveit a Könyvmolyok már értékelték.

hétfő, szeptember 29, 2008

Margaret Atwood

Bejegyezte: Borostyán |


Margaret Eleanor Atwood 1939 november 18-án született Ottawa-ban, Kanadában.
Három gyermek közül ő másodikként született. Édesanyjuk Margareth Dorothy Killian dietetikus, apjuk pedig Carl Edmund Atwood rovarszakértő volt. Édesapjuk foglalkozása miatt a testvérek gyermekkoruk nagy részét Észak Quebeck erdői és Ottawa, majd Toronto közötti ingázással töltötte. Egészen 11 éves koráig nem is járt rendszeresen iskolába.
Ekkorra már falta a könyveket, állandó olvasója volt a Grimm meséknek, a Kanadai állattörténeteknek és a képregényeknek. A Leaside-i Középiskolába kezdett járni és ott is érettségizett le 1957-ben.


Atwood 6 évesen kezdett írni és 16 volt, amikor tudatosodott benne, hogy hivatásszerűen is ezt akarja csinálni. 1957-ben A torontoi Victoria Egyetem Főiskolai karára kezdett el járni.
Diplomáját 1961-ben vehette át, angol széptudományok baccalaureusa, (vagyis be nem fejezett felsőfokú képzés, az illetőnek még 1–2 évet tanulnia kell majd valamelyik felsőoktatási intézményben) és még egyet filozófia-francia végzettséggel.


1961 őszén miután megnyerte az E.J. Medált a saját maga által kinyomatott verseskötetéért (Double Persephone) a Woodrow Wilson tanulmányi ösztöndíjnak köszönhetően megkezdhette tanulmányait a Harvardi Radcliffe Főiskolán. Mesteri diplomát szerzett 1962-ben, majd a Harvardi Egyetemen még két évig tanult, de nem fejezte be. Ennek oka az a disszertáció volt, amit sosem fejezett be. „Az angol metafizikai romantika” címet viselte volna. A British Columbia Egyetemen kezdett el tanítani 1965-ben, majd a Sir George Williams Egyetemen Montreálban 1967-68 között, az Albertai Egyetemen 1969-79 között, a Yorki Egyetemen Torontóban 1971-72 között és végül a New Yorki Egyetemen angol irodalom professzorként.


1968-ban hozzáment Jim Polkhoz, akitől aztán ’73-ban el is vált. Ezt követően író kollegájával Graeme Gibsonnal kezdett járni, akivel Allistonba, Ontario államba költöztek, Torontótól északra. 1976-ban megszületett kislányuk, Eleanor Jess Atwood Gibson (Graeme Gibsonnak már volt két fia előző házasságából: Matt és Grae). 1980-ban Atwod visszatért Torontóba. Idejét azóta is megosztja Torontó és Pelee Sziget között.


Atwood és élettársa Graeme Gibson tagjai a Green Party of Canada (GPC) nevű környezetvédő egyesületnek és elkötelezett támogatói a GPC vezetőjének is, a Margareth által nagyra becsült Elizabeth Maynek. Az írónőnek határozott elképzelései vannak a környezetvédelemről, ilyenek például a benzines levélfújók és fűnyírók betiltásának szorgalmazása, vagy saját otthonának kialakítása. Nála nincs légkondicionáló, helyette napellenzőkkel és árnyékolókat használ. Az autójuk hybrid.


2007-ben azzal hívták fel magukra a figyelmet , hogy a Giller-díj átadón egyetlen – szálloda által készített ételekből – egyetlen falatot sem voltak hajlandóak enni, kizárólag a saját maguk által vitt étkekből fogyasztottak. Azért tették mindezt, mert a Four Seasons, ahol az ünnepséget tartották, védett terület elfoglalásával óhajt egy újabb épületet felhúzni Grenadában.



















Atwood a környezetvédelem mellett igen aktív feminista is.


Több díjat is elnyert, köztük az Arthur C. Clarke díjat (A szolgálólány meséjéért) és a Prince of Asturias díjat Irodalom kategóriában. Öt alkalommal jelölték Booker díjra, egyszer el is nyerte, és 7 alkalommal volt a Governor General’s Díjra jelöltek közül döntős, és kétszer sikerült is megnyernie.
Ő jelen korunk legtöbbet díjazott írója. Írásait több mint harminc nyelven adták ki.

Habár regényíróként tartják őt számon, verseskötetei is figyelmet érdemelnek.


Novellái többek közt a Playboy magazinban is megjelentek.


Élettársával együtt Torontóban él.


Eddigi munkássága (regényei):


The Edible Woman (1969)
Fellélegzés (Surfacing 1972)
kiadó: Európa
Lady Oracle (1976)
Life Before Man (1979) - finalist for the 1979 Governor General's Award
Bodily Harm (1981)
A szolgálólány meséje (The Handmaid's Tale 1985)
kiadó: Lazi
Cat's Eye (1988) - finalist for the 1988 Governor General's Award and the 1989 Booker Prize
The Robber Bride (1993) - finalist for the 1994 Governor General's Award
Alias Grace (1996) - winner of the 1996 Giller Prize, finalist for the 1996 Booker Prize and the 1996 Governor General's Award
A vak bérgyilkos (The Blind Assassin 2000)
kiadó: Jelenkor
Oryx and Crake (2003) - finalist for the 2003 Booker Prize and the 2003 Governor General's Award
Pénelopeia (The Penelopiad 2005)
kiadó: Új Palatinus Könyvesház
God's Gardeners (várhatóan 2009)


Linkek:


Az írónő honlapja